United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azok odalenn soha se bántak velem ilyen gyöngéden. Valamin gondolkozott, de ugy megerőltette a munka, hogy könnybe lábadtak a szemei. Min töröd a fejed? kérdezte a másik. Valami hasonlaton és nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munkám tele van hasonlatokkal és micsoda friss és találó valamennyi.
Akkoriban a belügyminisztérium ott volt, a hol most a honvédfőparancsnokság s a földszinten a sarokban volt betáblázva egy kurta korcsma, László urnak a kedves tanyája. Oda vitte magával Rózsa Sándort, kedveszerinti kimulatásra. Hanem ezuttal egy kis baj volt odalenn. A korcsmaterem fel van szőnyegezve, guirlandozva, luszterezve.
Odalenn persze már nem világított az égő falu fénye, szoktatni kellett szemeimet a homályhoz, hogy a körülöttem levő dolgokat meg tudjam különböztetni. Letettem a vizet a kőpadra és körülnéztem: hol van a kis kamerád? Itt a víz. Itt vagyok a vízzel, Regina! Semmi válasz. Megjöttem a vízzel! Csend. Nem mozdul semmi.
Szinte megsimogatott a tekintetével, mialatt a gyors választ elröpítette: Aber ja! Épen oda akarok menni mondotta biztos hangon. Akkor hát nem tudod, mi vár odalenn? Dehogy nem tudom! Voltam én már ott elégszer. Abba a faluba? Igen, abba... Ladomirskában, mert így hívták, mikor még emberek laktak benne. De ez már régen volt. Akkor még egyikünk sem volt a világon.
De hát most már van magamnak is, csak éppen egy megbizható emberre van szükségem, akinek elküldjem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a pénzt. Hát ugyan kinek küldeném itt, mondd? Kire bizhatnám rá ugy, hogy én odalenn ne remegjek a pénzemért? Éppen csak hogy megértsd azt, hogy mi az, amire én gondoltam, azért hozom fel ezt a példát.
Schultz hadnagy bólintott. Úgy van. De még nagyon messze operálnak... várhatunk. Őrmester úr Varga nyomban mellettem termett, amint a hadnagy eltávozott és megkérdezte, hogy miről van szó. Arról van szó, magyaráztam neki a most már nyilvános titkot hogy odalenn valahol messze... alighanem ütközet kezdődött, s a shrapnelek fénye egészen idáig világít.
Lehet, hogy alföldi ember más szemmel nézte volna ezt a vidéket, mi azonban egy szálig hegyvidéki emberek voltunk, hát persze, hogy csunyának találtuk. Este nyolc órakor lekanyarodott a regiment egy elég mélynek látszó völgybe. A fordulóról már észrevettük, hogy odalenn katonai tábor van. Sátrak szürke vászna tűnt szembe jókora területen.
A hogy pedig odalenn azok a hóhérok szapultak, az röhögés, durva, utálatos, állatias, a mit a lótól tanult el a goromba lelkü ember... Aztán hová megyünk most? Anyádhoz. Vár már. Nagy lesz az öröme szegénynek, hogy ilyen szépen meggyógyultál. Igen, igen. Lassan zökögött rá egyik kavicsról a másikra a kocsi s mire leértek a város alá, elállott az eső.
A Nap Szava
Mások Keresik