Neki örültek az öreg urak. Álmélkodva hallgatta mindenki az ifju próféta elragadó szónoklatát. No, ez lesz a mi papunk, mondák a gyönki sógorok. Valóban mindenki el volt büvölve a szónok gyönyörü előadásán s már-már bevégzendő vala beszédjét, midőn igy szólt: „ja meine Kristen hier ruhen ihre Pulvern“, s a gyászkönyüket elfojtott kaczaj váltotta fel, mely aztán biz a német papságot is elfujta

Sejtettem, hogy enélkül bajos lesz a dologból tisztességgel kievickélni. Nem sántikálhattam messzebb tíz lépésnyinél és már megszólalt a bokrok mögött a leány nyugtalan hangja: Nit géh wát!... Hol vagy? Mondtam már, hogy nem megyek messze... hát ne kiabálj, hanem gyere. Kumm schon! Jött. Nagyon furcsa figura volt szegény, nem tudtam kacagás nélkül megállni.

Azonban megállj, nyomorult »Fussbedeckung« itt lesz ma éjjelre az az eső, kiteszlek és meg fogsz ázni, mint egy patkány! Tizenegy óra lehetett, mire végre elálmosodtam és elaludtam.

Isten őrizzen attól! kiáltott föl elsápadva Dózia, de az nem fog bekövetkezni a miatt, hogy a templomba megyek. Ki tudja! Meglehet, az egész férfisereg ott lesz holnap a misén Zaláncról, maga Oroszlay gróf és összes vendégei. Azt nem hiszem. Férfiak nem igen szoktak misére járni, például Holcsi úr még egy vasárnap vagy ünnepnap sem ment el.

A kocsis pokróczokat dobált hátra a kisasszonynak, hogy csak takaródzzék be jól és káromkodva dörmögött: Itt pusztulunk, kisasszony. A leány fölhuzta a lábait az ülésre s fehérre válva várta, hogy mi lesz. Mikor apadt a viz s reménykedett, hogy még se vész el ebben a szürke lében, a mi beláthatatlanul körülölelte, haza gondolt s ő kiabált ki a lovakra, hogy siessenek, mintha ez használt volna.

Mert arra, hogy bizalmasan csevegve marják egymást, már többé nem lesz alkalom. Bágyadt, le-lecsukódó szemei mélyéről káröröm villant elő, még suttogott, maradék erejét nagyon kimélve szólott: Szőcsné, hajolj ide. Közelebb, hogy halljad. Megemlékeztem rólad a végrendeletemben. Az asszony arcát ellepte az öröm.

Lehet az csak föltevés az ön részéről. Az kétséget nem szenved, viszonzá hideg, száraz hangon Obrenné, különben behivom, beszéljen ő maga. Grófné iránt talán közlékenyebb lesz.

A nagy kocsi lassan döczögött előre a sima uton, a diák fölállott a kocsi korlátja mellé s azon mulatott, hogy benézett a földszintes lakásokba s egy szép ebédlő berendezést keresett magának arra az időre, a mikor majd ebédlője lesz. Könnyü, nagy kosárforma kocsi közeledett gyors ügetésben az ut végén. Gyönyörü, könnyü lábu, karcsu lovak voltak elébe fogva.

Még csak a kis tartalék, mely az ágyúknál állott, tartá helyét, ezen seregnél vala Türkenfrasz Gottlieb Konrád Friderik is, mert nem képzelhetvén, hogy az ily kisded sereg a tatárokat minden oskolai taktika daczára megverhesse, vélé, hogy ezen seregnek lesz főszerepe az általa annyira kedvelt, s itt elkerülhetlennek látszó retirádában.

Atlasz úr nagylelkűleg lakást ajánlott számukra a kastélyban; hadd lássák mint a plébánosnak mondá hogy az Atlasz kastélyban is csak úgy pártolják a művészetet, mint a Dengeleghy grófnál; csak írja meg neki a főtisztelendő uraság, hogy egyenesen szálljon a kastélyba; ne féljen, szobát, élelmet fog kapni és senki sem lesz büszke hozzá.