United States or Gabon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én pedig most is azt hiszem, hogy nem kell letenni a reményről, Jakab olyan ember, kivel sohasem lehetünk tisztában, tünődik, álmodozik, haboz, de rajtad kívül sohasem közeledett egyetlen leányhoz sem, s fő az, hogy sohasem volt szerelmes, mert arról hallottunk volna, ezt kissé bizonytalanul mondta Hermance, mert önkéntelen Dóziára gondolt, s bizzál abban, a mit mondok, Jakab nem közönyös irántad, de idő kell neki, míg elhatározza magát, hogy azt megmondja.
Mire a leány lekanyarodott egy fölötte meredek ereszkedőn a hegyláb tövébe hajnali négy óra is elmúlt. Közeledett a reggel, mindegyre világosabb és világosabb lett s az éjjeli harmat bő párolgása megkezdődött. Leérkezve a hegy lábához, Regina előre futott és a kikámvázott sziklás mélyedésben, mely akkora volt így alulról nézve, mint egy hatalmas kapu megállapodva, örömében tapsolni kezdett. Hein!
Holló a csonthoz ment, megszagolta s az orrával a fehér felé lökte. Ő maga úgy is tortaféléket szokott enni. Újból közeledett. Összeértették az orrukat. Holló a maga fekete orrát amannak a rózsaszín fehér orrával. Hupp! mondta egyszerre a Holló és ugrott egyet.
Egyszerre azonban rémülten ugrott fel, mert amint felpillantott, az athenora mögötti falon egy határozatlan, de mégis tisztán felismerhető árnyalaknak a körvonalait látta imbolyogni. Borzongva közeledett az athenora felé és minden csepp vére lüktetett: Cynthia! Cynthia! te vagy! Álmodom, vagy igazán felismertelek?
Mit értesz ez alatt? Olvasd el ezt a levelet, aztán meg fogod látni, mit értek ez alatt. Sándor átvette a levelet és olvasni kezdte. Arczán eleinte csak kíváncsiság látszott, de a mint vége felé közeledett, elsápadt, szemöldei összehúzódtak s a papir reszketett kezében. Oly tekintettel emelte szemét apjára, hogy Atlasz úr megijedt s szinte megbánta, hogy felnyitotta fia szemét.
Lassan-lassan közeledett a munka, mind közelebb-közelebb hallották az olasz munkáshad nótáját: Evviva, evviva, evviva Garibaldi, Evviva, evviva, .... mintha bizony valami érdeme lett volna Garibaldinak, hogy kiépült a szárnyvonal. Egyszer azután elkészült az egész. Olyan egyenes volt a vonal, mint egy lénia.
Az Isisszel szembejövő hajó, amint már a fedélzetről is ki lehetett venni, gyorsan közeledett. Nagyobb liburna volt. Csúcsán fekete zászló lengett s vagy negyven megrakott csónak követte. A kormányos a kapitány parancsára északnak fordította a hajót s az evezők erősebben kezdték paskolni a vizet. De a liburna egyre közeledett. Egy óra múlva már újra elvágta a gálya útját.
Bandi úr lehorgasztotta a fejét. Nem merte tovább faggatni az anyósát. Csöndesen, alázatosan mondta: Hát akkor hallgasson, mama, kérem. Guszti apa kiabálva közeledett. Nagyszerüek ezek a malacok! Nincs ilyen malaca az egész vármegyében senkinek sem! Nini Bandi, hát te itthon vagy? Akkor tán vacsorálhatnánk is? Bandi kezet csókolt a szigorú nőnek.
Egyszerre eresztették le a puskájukat. Balázs némán közeledett a „vadorzóhoz", aki megvillantotta hófehér fogsorát. Mosolygott. A puskaját maga kinálta oda; az erdész elvette, megnézte. Jó duplapuska, mondta, hol dugdosod? Itt, a nagy fűzfa odvában, felelte a leány nyájasan, mintha arra válaszolt volna, hogy hol árulnak olyan kalárist, aminő az ő meztelen nyakán díszlett.
Klára hangokat hallott a kertben s az ablakhoz szaladt. Dózia jön! mondá gyámjának, ki rögtön az ajtó felé közeledett, hol annak be kellett lépni az ebédlőbe, s pár percz mulva szemközt álltak egymással a küszöbön.
A Nap Szava
Mások Keresik