United States or Guernsey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Klára hangokat hallott a kertben s az ablakhoz szaladt. Dózia jön! mondá gyámjának, ki rögtön az ajtó felé közeledett, hol annak be kellett lépni az ebédlőbe, s pár percz mulva szemközt álltak egymással a küszöbön.
Albertus Magnus és Basilius praescriptióit elemezem! felelte, de e helyett, amint leért a toronyszobába, felhágott a kis ablakba és le nem vette égő tekintetét Klára alakjáról, ki a nagyhatású magyar királyné-víz készítéséhez rozmaringleveleket és levendulavirágot szedegetett a kertben.
Ez érdemes görnyedező uraság gyakran tett látogatást az Atlasz-katélyban, s nem ragaszkodott a társadalmi formasághoz, mint Lilla húga, a ki az első látogatást várja az új pár részéről s addig nem vesz róla tudomást. Góg Ferencz különben mást is tud beszélni szeretett Lilla húgáról, midőn Atlasz úrral szobájába vonul vagy hosszú sétákat tesz vele a kertben és a mezőn.
Ilona egész idejét a kertben tölté, itt szívdobogása jelenté minden nap elmulását, s mindenik
Levelet nem mert írni neki, félve, hogy az más kezébe juthatna; de elhatározta, hogy másnap reggel puskát vesz vállára és átmegy a tornyosi határba, mintha vadászatra indulna, remélvén, hogy Dóziát a kertben, vagy a tó partján megpillantja, s amaz édes reményben ringatta magát, miként az szintén keresi a vele való találkozást, s azokat a helyeket, hol utoljára együtt voltak.
Beleznay úrhoz, aki elmúlott ifjúságát sétáltatja az alkonyodó kertben, fölöttébb illik ez az Olgyay-színekbe hangolt szomorúság. Ö maga talán legjobban érzi ezt s míg egyenesre húzott derékkal ballag a néma úton, szívét befelé hulló könnyek esője veri. Az árnyékkedvelő növények lejtője felől, ahol titkon csókolódzó szerelmesek bujnak meg minden tavaszon, most gyenge szél kapatja szárnyát.
Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki prospektre ott találkozom a te öcséddel; ha megyek az angol rakpartra, megint találkozom a te öcséddel; ha a nyári kertben sétálok, ott is megint találkozom a te öcséddel? Hát nincs a te korhely, naplopó öcsédnek egyébb dolga, mint minduntalan ott csavarogni, a hol én járok?“
Dózia kisasszony már elment, mondá Zsófia, a szobaleány. Talán a kertben sétál? kérdé meglepetve Klára, s elfelejtkezvén görcseiről, gyorsan felült ágyában. Imádságos könyvet vitt kezében, mint minden vasárnap reggel. Valószinüleg a templomba ment. Ily korán! kiáltott föl Klára, s gyorsan öltözni kezdett. Már jól van kisasszony? kérdé elmosolyodva Zsófi.
Mesélt egy leányról, aki egy gyönyörű kertben volt rabságra bezárva, mert a szive a fákba volt elrejtve, a vére a szökőkutban folyt és a haja össze volt nőve a szomorufűz hajával. És mesélt egy asszonyról, aki nem szerette az urát és elment tőle, hogy másikat keressen, amilyet ő kigondolt magának. És elérkezett kincses barlangokba, magas hegyi várakba és százszorszép kertekbe.
Egyszer azután, amikor a közelségben éppen senki sem volt, könnyed és sietős lépések morzsolták odabent, a sövényen túl levő virágos kertben a porondot; halk ruhasuhogás hallatszott s a licium közé épített kis ajtó egy pillanatra kinyílt. Csak egy pillanatra; de a fülelő diák rögtön ott termett s szétnyitott könyve alól előrántott valamit, amit eddigelé a könyv táblája alatt rejtegetett.
A Nap Szava
Mások Keresik