United States or Niue ? Vote for the TOP Country of the Week !
Még ugráltam ide-oda a napon, amikor Regina gyenge hangja megszólalt a hátam mögött: Was is? Mit csinálsz? Melegszem, válaszoltam hátrafordulva. Megkérdeztem, hogy kipihente-e magát elegendőképen és hogy ízlett a hosszú álom? Hála Istennek, úgy aludt, mint egy medve valamely zimankós télen a barlangjában. De csakhogy jól aludt, ez a fő. Minden más most már magától jön.
Egy darabig szótlanul követtem, de amikor bizonyosnak látszott, hogy nem fog megállani a menedéken, hanem lefelé indul a völgy hajlása irányában elérkezettnek láttam az időt, hogy megszólaljak. Erre igen súlyos okom volt.
Minden növény abban a percben, amikor cselekednie kell, mozgékony és szinte kifürkészhetetlen módon kezd mozogni finom szálaival. Az átellenes, összeforrott levelei kis vályút alkotnak, melyet az eső megtölt. Mindenki meggyőződhetik arról is, hogy miként töri magát a növény a napfény után. Az ablakba tett növények virágai mind »kinéznek«, keresik a napfényt.
Én majd csak otthon fogok megmosdani jelentette ki a leány s rosszalva csóválgatta fejét, amikor látta, hogy törölközőnek az ingemet neveztem ki. Valamibe azonban meg kellett törölköznöm. Az ingemen ott marad az iszap fotográfiája, ezt majd ki fogom mosni, ha ráérek és több víz lesz raktáron, mint itt... az, mondom, a fő, hogy nem szabad finnyásnak lenni.
A menázsi-szünetek leszámításával, amikor a vonat megállt, s szabad volt leszállanunk négy teljes napig szakadatlanul mentünk észak felé. Igaz, hogy förtelmesen lassan mentünk. Az ember már a második napon sem tud magával mit kezdeni, hát még a harmadikon és a negyediken! A vidám nótázás már a második napon megszűnt. A virágot pedig sok legény már az első nap kidobta mérgében a kocsiból.
Esteledett, amikor ismét ott álltunk saját külön nyírfám mellett, amelyet Regina »otthon«-nak nevezett el. Őszinte örömet éreztem, hogy ismét itt vagyok, ezen az ismerős régi helyen, oly hosszú idő után. Nem is volt ez az idő oly nagyon hosszú, nekem azonban roppant hosszúnak tetszett. Azóta szakállam nőtt és valóságos sörény a fejemen.
Szépen belejöttem a könyvkötészetbe s amikor egyszer Rubin példálózgatni kezdett, hogy talán már meg is lehetne kérlelni a kedves papát, hát azt mondtam neki: Hallja maga Rubin ur, én szeretem az iparomat. Ha magának nem kellek, hát majd kitanít más. De fiatal ur... kezdi ő, s látom, hogy szörnyen megdöbbent. Aztán egy kicsit gondolkozott, megkefélte a kalapját s elment.
Amikor azonban a meleg víz a levegőre jut, lehűl és nem tudja többé oldva tartani a meszet, amely kiválik belőle és lerakódik a forrás nyílása körül. Nem halmozódik fel akárhogyan, hanem a lejtőn, ahol a meleg víz lefolyik, párkányok képződnek. A párkányok lassankint nőnek és mögöttük mint valami víztartóban megáll a kristálytiszta víz.
Amikor néhány perc mulva jobban össze tudtam szedni gondolataimat, azt tapasztaltam, hogy a világosság nem kelet felől, hanem nyugati irányból érkezik a körülöttem levő bokrok legfelső zöldjéhez... Ezen a tüneményen hosszasan eltűnődtem, míg végre is rászántam magamat, hogy tovább fogok gondolkozni és meg fogok benne nyugodni, hogy most tulajdonképen nem reggel van, hanem esti alkonyatidő, úgy körülbelül hét, félnyolc óra, vagy ilyesmi.
A kapitány úr ragyás arca lángolt a dühtől. A kutyák... a kutyák... sziszegte felbőszülve. Az égő épületek ezalatt rendre összerogytak. Amikor a hosszú földszíntes lakóház fedele összeomlott hatalmas szikrafelhő vágódott fel nyomában a levegőbe és oly vastag füst csapódott szét, hogy egy-két pillanatig mindnyájan eltűntünk benne.
A Nap Szava