United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kapitány úr maga elé vezettette és sokáig beszélt neki valamit német nyelven. Nem értettük hogy mit, mert messze álltunk, csak azt láttuk, hogy az öreg asszony ismét sírni kezdett és a fejét rázogatta. Később azonban, úgy látszik, mégis csak szót fogadott, mert kézen fogta a mellette keservesen pityergő kis leányocskát és egy melléje adott káplár társaságában elindult vele a frontunk háta mögé.
Mikor befejezte, szótalan álltunk, a tisztikar, s mi, akik díszőrsége voltunk a halottnak. Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde folytatása gyanánt egy komoly, katonás hang: Amen és vége volt az egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés. Pár hónap múlva megint mással tette magát nevezetessé.
Kutyaszimat nélkül soha ránk nem akadnának. Ennek azonban vége. Menekülni kell. De merre? Siess... nógatott még gyorsabb sietésre a leány. Összeszedtem a holmimat és néhány perc alatt készen álltunk az útra. Föl akartam ugyan vetni az indítványt, hogy talán elég idő volna reggel is, de még idejében elharaptam a szót és nem szóltam semmit.
Esteledett, amikor ismét ott álltunk saját külön nyírfám mellett, amelyet Regina »otthon«-nak nevezett el. Őszinte örömet éreztem, hogy ismét itt vagyok, ezen az ismerős régi helyen, oly hosszú idő után. Nem is volt ez az idő oly nagyon hosszú, nekem azonban roppant hosszúnak tetszett. Azóta szakállam nőtt és valóságos sörény a fejemen.
Ez csak az elején van így, mert a bakancs különben is új. Ha azonban mégis szorítani találna hozzam vissza és szívesen kifejti s megint újra visszavarrja a foltot. Este hét órakor teljes Mars-Adjustirungban, felkészülve álltunk a kaszárnya udvarán. Az ezredes a front elé lovagolt és beszédet intézett a legénységhez.
Eh, menjünk, szóltam türelmetlenül, majd kitér, ha... És már indultunk is tovább. Ismét felhangzott a gép vésztjósló bőgése s a két éhes, csillogó szem nagyobbnak tűnt föl előttem, amint visszanéztem. Az automobil lassan közeledett. Megdöbbenve álltunk meg. A gép is megállt. Egy pillanatra rettenetes csend lett.
Isten, ember tudja róla, például, hogy furvézer volt a katonaságnál, de ilyenkor egyszerre huszár lesz és válogatott kalandokba bocsátkozik. Most is arról tárgyal, felcsapva fogai között a pipaszárat. A Königrécnél is hékás, mondja, oda vótam én komandérozva a legfelsőbb fölmarsol generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a legfelsőbb fölmarsol generális, mög a major-generális mög én.
A Nap Szava