United States or Svalbard and Jan Mayen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nyissák ki az ajtót! első osztály! szalonkocsi! ott néz ki a fiam az ablakon! kiabált Atlasz úr a korlát mellől, midőn a vonat dübörögve megérkezett s nagy fújtatva megállt egy perczre e harmadrangú pusztai állomáson. Aztán mikor kinyitották a korlát ajtaját, maga futott a töltés mellé rakott táskákért, s kikapkodta a szolga kezéből, mintha versenyezni akarna vele a borravalóért.
Ezt az időt fölhasználta a király arra, hogy mondjon egy két szót a lakájnak azokból, a mi éppen az eszében járt. Mert tudod, fiam, ugy kell annak lenni, hogy mert az ország a népé, hát a nép legyen az uralkodó. Ők milliók s hogy mi lesz a sorsuk, az csak fontosabb, minthogy lehull-e egy-két korona. Én nem sajnálnám az enyémet, hidd el. Utálatos ember az, a ki mindig a maga hasznát nézi.
A leányom, a grófné, férjénél lakik a grófnál; a Manó fiam a minisztériumban szerepel és az úri kaszinóban mulat az ő barátaival; a Sándor fiam itt lakik, de bizonyosan vadászni ment és csak ebédre jő haza; most csak a feleségem van itthon, a ki öreg asszony és mindig a szobájában ül. Be fogom mutatni uraságtokat az öreg asszonynak. Átmentek az épület másik szárnyába.
Azt a Lándsa Jenőt, a ki... Csitt! intett Manó, az öreg asszonyság felé vágva szemével, ki székében tehetetlenül hátradőlve, néma rémülettel, vigasztalan tekintettel hallgatta férje és fia párbeszédét. Igazad van, dörmögött Atlasz úr, nem az ő eszéhez valók ezek a dolgok. Menjünk a kertbe, fiam, tegyünk egy kis sétát, azalatt majd nyugodtabban beszélhetünk.
Megrázta magát, mintha leakarta volna dobni a testéről mindazt a sarat, amit rádobáltak s kiegyenesedett. Elmegyek innen. Az asszonyból most már féktelenül dült ki a düh. Az asztalt rázta s durván kiabált: Azt nem! Itt marad. Ha kell, magukra csukom az ajtót, majd megszelidül. A fiam nem hagyom elpusztulni egy rongyos leány miatt, aki nálam öltözött ki kisasszonynak. Az én pénzemen.
Másnap, már mint tegnapelőtt, ujra nálunk járt. Engem is félrehivott egy pillanatra s szigorúan kérdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot? Nem jobb lett volna-e tanulni? Nem mondtam neki hidegen. Hajlandóságom van az iparra. Ugy? kérdezte nagyon megnyult ábrázattal s zavarba jött. De hát édes fiam kezdte ujra én ebbe nem egyeztem bele. Odajött Rubin is.
Beszélj fiam, Lőrinc bátorította szeretetteljesen a gvárdián. Az Isten néha az együgyűek száján át jelenti ki az ő szent akaratát.
De bizony nem múlt el, mert pár napra rá a tudós komolyan megbetegedett és ágyba került, de a fiatal spanyol olyan kitartó gondossággal ápolta, hogy az öreg Iván nem győzte eléggé magasztalni. Bornemissza hálásan nyújtá feléje lesoványodott jobbját: Mivel háláljam meg néked mindezeket, fiam és kedveltem? szólott megindultan. Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggyógyult!
Úgy van, szólt közbe Atlasz úr, én vagyok, azaz Sándor a patrónusa, de én fizetem. Most már nem csodálom, hogy annyira pártolta ezt a Boglár Kálmánt. Olvasd tovább a levelet, fiam, most jön a java.
Nahát. A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta. A fiam, Garibaldi magyarázta kutyájának a gyáros. Itthon van a fiam, az anyjával beszélget. A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a szobrász felé fordult. Nemde, önnek milliói voltak? Voltak.
A Nap Szava
Mások Keresik