Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. július 18.


Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik nehezedre! szakítá félbe haragosan. Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett . Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk? Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, így nem tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? Kellett valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az!

De hát mit tegyünk és mit fog most tenni Oroszlay? Nem hiszem, hogy ő ne vegyen részt Dózia sorsában, ki a történtek után egészen elhagyatva áll a mi segítségünk nélkül. Azt én sem hiszem. De ez egy borzasztó eset... A hirlapok kiaknáznak minden részletet, s félek, hogy a mi nevünk is előfordulhat a tárgyaláson.

Azt a Lándsa Jenőt, a ki... Csitt! intett Manó, az öreg asszonyság felé vágva szemével, ki székében tehetetlenül hátradőlve, néma rémülettel, vigasztalan tekintettel hallgatta férje és fia párbeszédét. Igazad van, dörmögött Atlasz úr, nem az ő eszéhez valók ezek a dolgok. Menjünk a kertbe, fiam, tegyünk egy kis sétát, azalatt majd nyugodtabban beszélhetünk.

De igazad van, folytatá elgondolkozva, itt az ideje, hogy már tegyünk valamit. A Góg Ferencz azt mondta egyszer, hogy ő ennek is módját fogja találni. A Góg Ferencz tudós uraság: megyek hozzá és megkérdem tőle a módját. Atlasz úr csakugyan befogatott és áthajtott a szomszéd kastélyba.

Nem mondom, hogy azok közül való, aki ott mozog... Nézd! most ismét megmozdult... de valamiféle ember, az bizonyos. Ebben a pillanatban én is megláttam a nyírfa alatt mozgó emberi alakot. Hogy az ördög vigye el... csakugyan mozog ott valaki! Ja, ja... egészen bizonyos. Mit tegyünk? Semmit. Nem ellenség mert az lehetetlen, hanem valaki a mieink közül, ha katona. Az!

Két nap óta nincs egy nyugodt pillanatom; nemcsak Klára, de Obrenné is nagyon kegyetlenül bántak velem, s volt még egy más hölgy is ott, ki, mint hallottam, szintén Holcsi nővére, mindhárman szidtak és okoztak azért, a mi fivérükkel történt. Egyedüli vágyam, valahol lepihenni, s majdnem akarata ellenére csukódtak le szemei. Elájult, mondá rémülten Hermance. Mit tegyünk vele?

Nincsenek terveink, viszonzá Klára, addig maradunk itt, míg gyámatyám másként rendelkezik velünk s tudatja, hogy mit tegyünk. Ősz felé közeledik az idő s nekem úgy bebeszélt Holcsi úr, hogy legközelebb visszahivja önöket. Erről utolsó levelében nem tett említést, s alig hiszem, hogy az volna terve. Mikor kapta kegyed utolsó levelét? A napra nem emlékezem.

Már is elkéstem; otthon kellene lennem, két órája, hogy elhagytam a házat, s ez az ebéd ideje nálunk. Akkor nem tudom, mit tegyünk. Azonban ne mondja grófné, hogy nem adtam a legjobb akarattal tanácsot. A minek azonban nem vehetem hasznát! Az nem az én hibám, hanem a körülményeké, s kérem azoknak betudni, mondá Obrenné feltünő nyugtalan hangon. Igaza van, veté oda kissé hidegen Hermance.

A Nap Szava

porhanyó

Mások Keresik