United States or Cambodia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Regina mintha leolvasta volna arcomról, hogy mit gondolok, mert hirtelen felém fordult és ezt kérdezte: Ha ők fogtak volna meg minket és nem őket az ördög, akkor most nem sajnálkoznál, hanem ordítanál kínodban... megcsonkítva... Ezek úgy szoktak. Nem jobb így? Ezek se mind barmok... De ezt csak akkor tudnád, ha nem csonkítottak volna meg vágta vissza gyorsan a leány. Vállat vontam. Lehet...
Mi tűrés-tagadási, egy-két box, pofon, fülrángatás, rúgás, mi ördög ilyenkor kijár egyiknek-másiknak. A bornyúk se jól állnak. A rózsák nem fényesek. A szerencsétlen cinező, aki soha eddig parádéban ki nem rukolt, lefelejtette a nagybornyú alul a kisbornyút, a virslit a balváll dragonjára húzta, a csákószíj csatja pedig épen az ellenkező oldalon van.
Aztán visszavonul szűzi szentélyébe s ilyeneket ír be az albumába: „A szerelem a szív zenéje" ... „A szerelem patak, amelyben az ég tükröződik" ... „A szerelem virágtartó" ... „A szerelem lámpás, hajnali csillag, remontoire-óra" ... s az ördög tudja még mi.
Vigye el az ördög! Hadd jöjjön a dunamenti kis község, a fehérre festett csupasz atelier, a napsütéses udvar a vén diófával, csak ott legyen Nóra a ragyogó fekete szemével és ringó termetével, aztán hadd jöjjenek a gyerekek, András, Pál, János, Klementina, Nóra, teringettét, úgy sincs semmi öröm más ezen a kerek világon.
Nem veszed észre, mondá a plébános, midőn egy izben csak ketten voltak a templomban és Boglár Kálmán épen vörösre festette a pokol elkopott lángjait, nem veszed észre, hogy Klára olyan hódítást tett, melyért megirigyelheti húsz mérföldnyi kerületben minden eladó leány? Micsoda hódítást? kérdé Boglár Kálmán, kiegészítve egy fiatal ördög letört szarvát.
Hogy az ördög vigye el... csakugyan fájt a kezem. Úgy sajgott, hogy szinte emelkedni éreztem rajta a kötést. Hát nem bolond, aki ilyesmit tesz a barátjával? Beleharap a kezébe. Még ha ittas is egy kicsit, akkor sem járja. Majdnem az jut ilyenkor az ember eszébe, hogy ha szeretője lettem volna, nem harapott volna a kezembe. Lám, ez nem is olyan emeletes szamárság, mint amilyennek látszik.
A hold világosságára nem lehetett számítani, mert ezidőtájt éppen első negyedben volt, valamiféle gyertyafélének vagy lámpásnak meggyújtásáról szó sem lehetett. Mert mondom, az ördög nem alszik soha. Hátha valamely okból visszalődörögnek azok a hirtelenszőke szlávok?
A hajdankori kritika és antikritika. Dyoniz verseket irt. Filoxénosz pedig kritikákat. Csakhogy Dyoniz a mellett még király is volt; Filoxénosz pedig, szokás szerint, szegény ördög. Azért Filoxénosz mégis megkritizálta Dyoniz verseit, s nagyon roszaknak találta azokat. Ezért meg aztán Dyoniz fogta nyakon Filoxénoszt, s bedugatta a börtönbe.
Mintha valamelyik sarokban a nehéz, nagyvirágos szőnyeg alatt selyembe öltözött szép leány bujt volna el s annak a lehellete táplálta volna a szobát... A vendégnek egyszerre eszébe jutott valami: Kellene nekem egy ember mondta. Egy ember. Minek? Valami ember, akinek a zsebében megférne egy kis mellékes pénz. Valami ördög, afféle szegény nép, aki körmölget, ha munkát kap.
Ez a szegény lélek nem hiszi, hogy így van és most is látja őket, hiába próbálná neki az ember bebizonyítani, hogy hallucinál. Alighanem itt kellene megtalálni azt a bizonyos negyedik szeget, amely kihibbant helyéből, sőt talán végkép ki is hullott... Panyókára löktem vállamra a köpenyt és indultam vissza. Szt... az ördög vigye el már megint odasúroltam fájós lábamat, ahová nem kellett volna.
A Nap Szava
Mások Keresik