United States or Myanmar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
Ágrólszakadt vendégem rámbámult és megint csak megismételte a választ, de most már immel-ámmal, kedvetlenül, mintha sokallotta volna a kérdezősködést: Regina. Lám, ez a vörös nem akarja a vezetéknevét megmondani. Csak nem tart valamitől? Vajjon mi az istencsodájától? És vajjon mi az istencsodájáért vagyok én kíváncsi a vezetéknevére... szeretném tudni? Hát nem mindegy nekem, akárminek is hívják?
Lőrinc fráter bűne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának állott volna szolgálatában. A bűn vesszeje, lám, néha erényt virágzik és az erény fáján megterem a bűn gyümölcse. Ki tudja, mi a különbség erény és bűn között, az isteni előrelátás és kegyelem magas nézőpontjáról?
Nevetés támad, de meg kell mondani, Kothenc nem nevet. Nyomon beszélni annyit jelent, hogy az igaz nyomon járjon valaki, vagyis hogy igazat beszéljen. Lám, úgy lehet, hosszú idők óta most mondott volna először igazat s akkor gyalázzák le érte. Hát hiszen jól van. Látott ő már karón varjút.
Annak a kendőnek a színét, amelybe burkolódzott senki emberfia ki nem találta volna pedig még ez a nagykendő volt rajta az egyetlen valamirevaló köntösdarab, a többiért mind összevéve sem adott volna többet a handlé öt hatosnál. Gyereknek néztem és szemmértékre nem becsültem többre tizenkét-tizenhárom esztendősnél. Pedig lám, csalódhatik az ember!
Azt hittem, bolond véletlen, ha szinésznőnek tartják s hogy valójában nem komédiáshölgy, hanem egy édes, kedves jó gyermek, akit csak a szegénység dobott ezekre a nyomorult deszkákra. Nem az volna, akinek képzeltem? Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám. Fölhúzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy megházasodom! S ha úgy volna, mit tartozik rá ez a história?
S egyik olyan, mint a másik. Annyira hasonlítanak, hogy össze lehet őket téveszteni. S hogy ez ne történjék, az egyik piros, a másik pedig kék szalagot visel. Amint mondja. De hisz ez Giroflé és Girofla, az operette! Azt mondják, hogy a színháznál így nevezik őket. Lám, lám, lám, lám. És maga azt kivánja, hogy haza menjek? Természetesen. Remélem, nem akar nálam botrányt csinálni?
Eddig minden idegességet úri betegségnek tartottam, de lám... van idegesség. A természet, úgy veszem észre, még a legkeményebb tölgyet sem óvja meg a beléje furakodó szútól... Bár hiszen lehet, hogy ha mondom becsületesen kialszom magam, vége lesz ennek az érthetetlen állapotnak is.
Hát amikor a saját lakóházához közelednék, lát ám valami emberforma árnyékot a kisablak alatt, amely fölé erősen hajlott egy akácfa. A fejébe nyilalt. Ez Tóni, gondolta és már erre a puszta gondolatra is elöntötte a méreg. No lám, nem valék itthon s máris... dörmögte vastag bajusza alá, nagyot fújva dühében.
Ez nekem jól esett... Lám, lám... gondoskodik rólam... Ott maradtam egy-egy perczre az asztalnál... Beszélgettünk... A másik leány kaczagott; azt hiszem azon mulatott, hogy hogyan tánczolnak a kezemben a sörös poharak, a mig járok; ő leszidta, hogy viselje becsületesen magát; ezt mondta a rendőr is, aztán jöttek máskor is és hamar rendbehoztunk mindent.
A Nap Szava
Mások Keresik