United States or Indonesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Viccelni méltóztatik, kérem! Mi a haragos istennyilát csináljak én itt a pénzzel? Hisz jóformán már azt is elfelejtettem, hogy valami pénznek nevezett papirka is van a világon. Adtak ott valamit pénzért, ahol nagyságod eddig tartózkodni méltóztatott? Igaza volt. Az egész idő alatt egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy ilyenféle »papirkák« is vannak.
Hermance az első pillantásra észrevette, hogy az öreg Ernesztine-nek nagyon rossz kedve van s majdnem félénken kérdé: Kapott valamit enni az a fiatal leány, kit magammal hoztam? Nem, hisz azt mondta méltóságod, hogy senkinek sem szabad tudni a nálamlétéről. Igaz, erről elfeledkeztem. Beszéltél vele?
Egész svadrónok tünedeztek elé a homályból és csaptak össze. Felugrottam a bokor alól, amely alatt eddig kuporogtam. Még pedig olyan gyorsan, mint egy gummilabda. A fülembe érkező kiáltások ugrasztottak fel. Huj, huj!... Ezer villám... hisz ez a mieink csataordítása!
Érezzük, hogy érkezik valaki, aki a földi mindenség ura és jóltevője. Keleten, a zöldeslilás égi kárpit mögött kezdődik a menyországi vadrózsák nyílása!... Nem mondom tovább, hisz most az én bolond esetemről van szó. Arról, hogy mi történt velem szeptember közepén, amikor az édes uram erdeiben cserkésztem egy délután.
Hisz ha hazudni akar, hazudhatta volna azt, hogy színházba megy, de nem tette, mivelhogy egyenes az ember; de azt meg ismét nem akarta megmondani, hogy hová szándékozik. Ez becsülendő; és nyilvánvaló, hogy szeretője van neki nézd el, nézd a kölyköt, még meg sem melegedett, már is.
Én nem vagyok olyan tanulékony, mint ez itt. Édes. édes, édes! búgta a férfi boldogan. Hozzám ne nyúlj! Hisz minden szavad féltés, minden mozdulatod féltés. Utállak, gyűlöllek. Nem, te szeretsz, csak nem bírod mondani. Hogy áldom azt az asszonyt, meg a levelét! Neki köszönhetem, hogy a szerelmedet érzem.
Hisz annyi tér van, hol az ember kárpótlást talál... Férjhez nem megyek, mert egy második Jakab nincs a világon. Esztheyné sírva hallgatta e szavakat. Ő volt az oka mindennek. Ő követte el az első végzetes lépést, s a többi mind egyenkint abból következett.
Várt, várt, sokáig; mindegyre türelmetlenebbül forgott a hársfa körül, mintha megkergült volna; minduntalan kinézett a tanya felé: jön e már! Alig bírta a várást, hisz aközben igazán este lett és őt is kereshették. A Jószág nem kérdi, nem is bánja, mi baja az ilyen kocsis ember szivének, az megköveteli a magáét az egész napi munkája után.
Miféle bonvivant-tal? kérdek azok elámulva. Hát, mint ez a Nagy Leo. Csak ismerem tán. Te, szerencsétlen! Hisz ez Deák Ferencz volt! Utczu megfordult erre a nyiri pajkos, nyargalt a postára, helyet váltott s ugy hazament, hogy sohse látta többet senki. Bölcs bolondság. Füreden történt e napokban.
Most jutott eszébe először, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ők ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de soha se érthetik meg egymást ... Olyan szívvel-lélekkel a szinpadé? kérdezte Vidovics. Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!
A Nap Szava
Mások Keresik