Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 12.
Talán beteg, hisz borzasztó megrázkódtatáson mehetett keresztül. Oroszlay hallgatott. Ne kínozd magadat mindenféle föltevésekkel, várakozzál néhány napig türelmesen, s én hírt hozok neked róla, folytatta hévvel Enyingi. Megtennéd azt? kiáltott föl örvendő arczczal Oroszlay. Megváltás volna az rám nézve, ki félelemben rettegve töltöm az órákat Dózia miatt.
Zavartan keresgéltem emlékezetemben, hogy ugyan ki is az a Pályi Ditta és hogy miért legyen olyan rettenetes, ha eljegyezték. Gyuri bácsinak a közbeszólása térített eszemre. Jó Isten, mondta az öreg úr az a fiatal leány nem hibás; csöppet sem hibás. Gyerek volt még, amikor Pali udvarolt neki; hisz' Pali is gyerek volt; a korát nézve most is gyerek. Most múlt huszonhárom éves.
Nagyfokú nyugtalanság látszott rajta, s gyors léptekkel járt föl és alá a szobában. Ez rossz hír, Lujza, nagyon rossz hír, mormogta fogai között. Ki mondhatta meg neki, hisz senki sem tudta rokonságukat, s különösen Somorjaynéval, ki soha sem jön hozzám, vagy intézetedbe. Csodálatos és megfoghatatlan! És te azt hiszed, hogy ennek következtében mond ő le Dózia kereséséről?
Az asszony: Miért más, ha szabad kérdeznem? Azt hiszem, sőt bizonyosan tudom, hogy ebben alaposan téved; de most együnk. Ez a házirend. A cseléd minél kevesebbet legyen útban. Lássa, spárga van, tejföllel, ha az ilyesmivel sokáig várunk, tönkremegy, odaég, elsül; nem volna kár érte?! De hisz' nem is a spárga lényeges, hanem a szótartás.
Ha én előttem esküsznek meg, az érvényes és törvényes házasság lesz, akár titkon, akár nyilvánosan, akár itt, akár másutt történik. Ez tehát nem kérdés. Az egyetlen egy kérdés csak az: akar-e Klára az ön nejévé lenni? Ah! igaza van. Ez az igazi nagy kérdés. A melyre egyikünk sem képes választ adni. Ön jól ismeri Boglárékat, főtisztelendő úr. Mit gondol, mit hisz, mit vett észre, lehet-e reményem?
A templom után egy óra mulva kocsira ültek, mely az állomásra vitte őket. Jakab most már érté Dózia elmaradását, de meg nem foghatta, mi történt, hogy oly gyorsan útra keltek, a nélkül, hogy a leányka arról tudott volna, mert hisz megigérte másnapra való megjelenését a tó partján. Megfordítá lovát, lépésben ment hazafelé. Mély tünődés és levertség vett rajta erőt.
Előttök volt az egész titkos, bizonytalan, küzdelmes és érdekes élet, ki tudja mi mindennel tele. De ők csak az örömet és a sikert remélték. Hisz Hadady telistele volt lázas ambícióval arra, hogy íróvá, költővé, nagygyá, igazivá küzdje fel magát; hogy dicsőséget arasson; hogy hírneves legyen, akit a diadalai minden egyébért kárpótolhassanak, amit az élet fájdalmasan mérne rá.
Ebből áll egész ismeretségünk. De hisz ha csak mindennapi dolgokról volt szó köztetek, azt elmondhatta volna itt, én előttem is, miért nem látogatott meg. Nem először lett volna nálunk. Azt nem tudom, nem kérdeztem tőle, és ő nem mondta. Dózia, Dózia, te nem vagy őszinte hozzám, holott tudod, hogy rajtam kívül senkid sincs e földön. Mondd, mit csinálnál, ha nálunk nem lehetnél?
A gulyáshoz fordult: Álmos vagy tán, ecsém?... Pedig „álmos kuvasznak vackon a helye", magad mondád. A gulyás ráemlékezett; nevetett. De a csárdás a csikósnak is adósa volt még; nekidurálta magát; hisz nem olyan harapós legény az! Idd ki ecsém, mondta s odanyújtotta neki a teli üveget, ettől olyan lesz a hangod, hogy bátran elmehetsz vele kántornak Nádudvarra. A két legény ivott.
Ekkor csöndes léptek neszét hallotta háta mögött, s gyorsan visszafordulva, lefátyolozott hölgyet látott maga mellett, ki megpillantván őt, halk, meglepődő felkiáltást hallatott, s ő Esztheyné grófnét ismerte föl benne. Ön a városban van? kérdé bámulva. Hisz férjem és fiam vadászni mentek uj birtokára, vagy csak nekem mondták, hogy oda mennek?
A Nap Szava
Mások Keresik