United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
A templom után egy óra mulva kocsira ültek, mely az állomásra vitte őket. Jakab most már érté Dózia elmaradását, de meg nem foghatta, mi történt, hogy oly gyorsan útra keltek, a nélkül, hogy a leányka arról tudott volna, mert hisz megigérte másnapra való megjelenését a tó partján. Megfordítá lovát, lépésben ment hazafelé. Mély tünődés és levertség vett rajta erőt.
Nem sietett. Lépésben haladt. Nem akart utólérni senkit. Semmit. A határ domb tetején aztán megrántotta, a lova száját. Megállott. Áthajolt a nehéz vasderes nyaka fölött, szeme fölé ernyőzte tenyerét s elnézett messze nyugat felé a gyengén párázó violás ködökbe, amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, valahol a Tiszán túl, Dunán túl.
Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.
Eleinte csak lépésben, vigyázva, meg-megállapodva haladt és minduntalan visszanézett később azonban, úgy látszik, mégis csak nekibátorodott és most már futva iparkodott a tanya felé. Míg odajárt, ráértem okoskodni. Első gondolatom természetesen az volt, hogy mit kezdjek vajjon ezzel a megzavarodott elméjű teremtéssel? Itt tartsam? Elkergessem? Egyik sem látszott kivihetőnek.
Halálosan kifáradva értük el a lankás tetejét. Visszanéztünk. Mélyen lenn, a homályban, égett a két parázsszem, de már nem volt benne semmi borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, lépésben indultunk lefelé a hosszú lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A Sirató mellé értünk. A zizegő sás feje koppanva ütődött össze a gyenge, simogató szélben. A falu felől szakadozott tülökszó hangzott.
A Nap Szava
Mások Keresik