United States or Curaçao ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor barátságával sem dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel díszíteni a színpadot és selyembe takarni a napot? Hat, kiáltotta újra leejtve a színes kockát a sima márványra, nyertem. A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bőrzacskót és odadobta a macedóniai elé. Koszos kutya, mormogta fogai között.
Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a rendőrségen kiáltotta utána fenyegetőleg. Hogy éppen az én feleségemre éhezik a komisz kőfaragó ordította utána, amikor megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott márványtömbjei. A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával.
Mozdulj! kiáltotta ingerülten s fitos orra most ismét úgy mozgott, mint egy dühös mókusé különben egészen ránk virrad és akkor el vagyunk veszve... Nem érted? Nem érted, hogyha azt az átkozott dögöt eleresztik, az ide is utánunk talál? Ohó, a kutya! Erről a bestiáról egészen megfeledkeztem.
Elég! ordította a rendőr és legényeivel egy kétlépés széles és háromlépés hosszú cellába vitette a művészt. Majd holnap reggel átkísérik a főkapitányságra! kiáltotta utána fenyegető hangon.
Hogy nőül akarja-e venni Jakab Dóziát, nem tudom, de hogy szereti, azt ő maga mondta meg nekem s ismerve Oroszlay jellemét, alig kételkedem abban. A grófra mennykőcsapásként hatottak ezek a szavak. Eleinte meglepetve hallgatta a beszélőt, azután valóságos kétségbeesés vett rajta erőt. De hát ez őrültség! kiáltotta s egyik székbe hanyatlott. Az lehetetlen.
Hála Istennek! kiáltotta boldog gyönyörködéssel, mintha az egész tájat szívére akarta volna ölelni megérkeztünk és most már itthon vagyunk! Megpillantottam a leégett tanyát és tovább ezer lépésnyire saját külön nyírfámat az erdő szélén. Nem tagadom, nagyon jól esett lelkemnek ez az ismerős kép.
Alerdész vagyok már, majd csak megleszünk; ugy e, Nusika? I-i-igen! szepegte Nusika és az anyja keblére borúlt. Hát így vagyunk? Akkor szépen vagyunk! csudálkozott az öreg, némileg szelidülten. De csakhamar összeszedte magát. Kiegyenesedett. Most csak azért sem! kiáltotta ingerülten; talán ti engem az orránál húzzátok? Talán ti össze is beszéltetek; talán tudjátok is, hol van a retikül...
Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen belőled. Hát légy iparos. A ki ezen a téren megállja a helyét, az éppen olyan derék ember, mint a kinek diplomája van. No már megengedj... Ő mondta. Hát csak hallgasd. A mama erre mondott valamit németül, de apám az asztalra csapott s azt kiáltotta: svájg! Én még azt sem tettem meg, hogy egy bátorító pillantást vetetettem volna a mamára.
Oroszlay gondolatokba mélyedve haladt le a széles, szőnyeggel bevont lépcsőn, s lépett az utczára, midőn egyszerre az ifjú Eszthey hangját hallá, ki hazafelé jött, s őt kilépni látván, vigan kiáltotta nevét. Tőlünk jösz? kérdé föltartóztatva őt haladásában. Nemde, senkit sem találtál otthon? Anyám ilyenkor kocsikázni szokott. Ellenkezőleg, a grófné otthon van és fogadott. És te honnét jösz?
A keservét a kormányának! kihuzták a lábunk alul az országutat... igy beszéltek. Mikor egyszer a Vajda Tamás kis fia benyitott közéjük s az apjához fordulva elmondta hogy az anyja azt üzente: menjen haza vacsorára s vigyen szalonnát és turót: a durva, félig részeg ember kilökte a gyermeket az ajtón s utána kiáltotta: Mondd meg anyádnak, hogy keressen más embert magának, hagyjon nekem békét.
A Nap Szava
Mások Keresik