United States or Lesotho ? Vote for the TOP Country of the Week !
Amikor az erdő lelke egyszerre csak elkezd ébredezni és a lombok susognak sóhajtoznak s végigsuhan az egész erdőn valami gyönyörérzetet keltő borzongás!... Ez kivált hajnalban van; az első madárhangok csak ezután pittyennek.
Az egész dolog vége felé megy. Az országúttal határos erdő szélén állott a haramia csapat, midőn Pintye Gregor hozzá érkezék. Boszúvágya még önbátorsága iránti gondoskodásán is győzött, és szét akará embereit küldeni a szökevények felkeresésére, de őrei jelenték, hogy a szoros út mindkét oldala felől erős csapatok közelgenek, s további mulatás veszedelmes lehetne.
Ez az erdő igen nagy kiterjedésűnek látszott, legtávolabbi pontjai belesimultak az innen áttekinthető láthatár homályába. Szemmértékkel mérve csak annyi, amennyit beláthattam belőle, több lehetett ezer katasztrális holdnál. A sötét tónusú zöld bükkre és tölgyfára gyaníttatott, ami ezen az általában értéktelen fát termő vidéken rengeteg vagyont jelentett.
A szárnyasegerek visszakanyarodnak, úgy lesik, hogy ugyan mi folyik itt; micsoda társaság ez a sötétedő erdő magányában. A közelben nagy kakatolás, zajos, szinte robajló repülés támad. Egy fácánkakas emelkedik fel a gazosból; száll messzire, felgalyaz, megtelepszik egy fán, éjszakára. Ez már igazán a késő estét jelenti.
Ez az óvatos csapázás majdnem egy teljes óráig tartott. Közeledvén a titokzatos házhoz, bevonultam az erdő sűrűbb részébe, a mindenfelé szétterpeszkedő bokrok közé és onnan vettem szemügyre a közelben kibontakozó épületet. Egyideig még mozdulatlanul várakoztam leshelyemen, azután kiléptem a sűrűségből és elindultam az épület felé.
Ezen a porrá égett tanyán már úgy sem volt mit keresnie. Alig hogy az erdő szélén eltűntek a messzeségben, két huszár érkezett vágtatva az erdő felől. Parancsot hoztak a kapitány úrnak. Mi volt a parancsban, azt nem tudhattuk, a kapitány úr bosszús arcáról azonban valami affélét lehetett leolvasni, hogy túlságosan jó dolog nem lehetett benne. A huszárok csakhamar visszavágtattak, amerről jöttek.
Mikor fölkapaszkodtunk a hegyre, nagy lejtő következett s a hegy alatt, sok fa között a hol már ritkásan, mogyoróbokrokkal, alacsony, félbenmaradt tölgygyel, juharral, cserrel elkezdődött az erdő, ott volt a vén Halmágyi háza.
Alig haladtak azonban félórányira, s már kénytelenek voltak lovakat és kocsikat elhagyni; mert az eddig meglehetősen tágas út most egy, az erdő ritkulásai után tekergő keskeny ösvénynyé vált.
Regina arcán is megjelent az öröm, amikor futólag körülnézett és megállapította, hogy itt most már semmitől sem kell tartani. Hangja élénkebb, melegebb és bizakodóbb lett. Szomjas vagyok, szólt egy pillanatnyi csend után s nyomban neki is vágott az erdő sűrűjének lemegyek a tóhoz és iszom. Én is megyek. Nagyon szomjazhatott szegény, mert úgy ment, mint egy megriasztott mókus.
Nem méltóztattak erre lefelé az erdő alatt meglátni a sanitéten-transportot? Intettem, hogy nem. A kis ember vállait vonogatta és nézd csak! épen úgy fintorgatta az orrát, mint ahogy Regina szokta. Az ő orra azonban nem volt kicsiny, fitos, mókus-orr, mint a Regináé, hanem görbe, élesen hajlott és hegyes, mint a ragadozó madaraké. Verflixt... de nem tesz semmit, elindulok magamban is.
A Nap Szava
Mások Keresik