United States or Marshall Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Vidovics Feri abban a hangulatban volt, mikor az ember hirtelen lelki szükségét érzi, hogy pofon vágja a legjobb barátját. Körülnézett, mintha valami elrejtőzött ellenséget keresne. Ahogy azonban végignézett a társaságon s megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen a cigányokat fincoltatta, okosabbat gondolt. A hadnagy oly részeg volt, hogy Vidovics Feriben föltámadt a nemesebb mámor önérzete.
Körülnézett, hogy kocsit fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve mentegetőzött az asszony előtt. Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem egy kicsit a porontyot.
Sok ilyen kis tréfát csináltunk mink már ketten. Ez volt az én „babonám", lássa papa. Az öreg a homlokára csapott: tufferflucht! és én tökfejem erre nem is gondoltam volna. Hirtelen eszébe jutott valami. Körülnézett. Elkezdett az ujjaival csettintgetni. Nero! Nero! kiabálta. A hűséges vén vizsla előbújt a díván alól.
S hol a próba? Végre is, ha az aranynak ki kell állani a próbát, a te embereidet is alá kellene vetni valami kisértésnek. A bizalomnak anélkül semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? Hátha hályog borul a szememre, már nem vagyok neked elég becsületes ember? Ámbár... A fiatal ember körülnézett, gondolkozott s kissé kedvetlenül felelt: Gondolkoztam a próbán is.
Majdnem megfulladt, s most már alig lehetett érteni a szavát. Értetted?... Pénz nélkül tönkre ... megy ... Még egyszer körülnézett az egész társaságon, s elhaló, de diadalmas hangon szólt: Hogy tetszik? Menjetek... Szőcsné indulj... Emlegessetek meg... nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj... S hátraesett a párnára. Egy vidéki városban volt a többek között két bolt.
Körülnézett s a mikor ezt a sok megilletődött arczot látta, megtelt a szeme csillogó könnyel, a nélkül, hogy sírt volna. Végigmosolygott a fiukon, s szeretettel teljes, lágy tekintete megállapodott a férjén. Ölelkeztek a pillantásaik s a nélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna észrevenni, olyan szép volt a pillanat, hogy belső meghatottságában nem merte megzavarni senki.
Klára egy ideig hallgatott, habozni látszott; azután erőt vett magán, közelebb lépett apjához, körülnézett, nincs-e valaki a közelben, mert e beszélgetés a plébános kertjében történt, s aztán halkan mondá: Nem akartam neked szólni, nehogy szükség nélkül fölingereljelek, nem is tartottam jelentékeny dolognak, de ha azt hiszed, hogy ez az ember még veszélyes lehet boldogságomra, mégis jobb lesz, ha beszélünk róla és szándékáról.
Az inas leugrott, föltárta az ajtót s lesegítette a gyermeket, a ki egy kicsit körülnézett, keresett valakit. A lámpa mellett egy kopottas fiatal ember állott.
Körülnézett, hogy kinek beszéljen s hirtelen karonfogva engem, pár lépéssel előbbre vitt, mintha titkot akarna mondani. Nagy tanulmány ez kérem, nagy tanulmány. Hiszen uraságod gondolja már, elvégre literátus ember, a kinek nyitva van a természet. Jöjjön csak, jöjjön... Egyszerre azonban hátrafordult s engem eleresztve ott kezdett beszélgetést. Te Feri, tudja ez az ur az alapelvet. Nem. Nem?
A Nap Szava