United States or Grenada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csinos fiatal ember lépett a szobába. Napsütött arczán meglátszott a jó falusi levegő pirosító hatása. Bajusza hegyesre volt pödörve, haját homlokára fésülte, fekete körszakálla göndör volt és fényes.
Kardos, mondta szokatlanul erélyes hangon, magának tudnia kell a dologról, válok az uramtól. Az intéző némán, meglepetten nézett rá, de az asszony most nem sütötte le a szemét. Válok, ismételte nyomatékkal. Kardos kissé elhalványodott. A homlokára mély ránc szaladt. Lehetetlen volt benső felindulását leküzdenie. Akkor én is megyek, mondta elszántan.
A hang, melyen e kérdést Dózia kiejté, száraz és büszke volt s a komorna homlokára komor redőket vont és vállat vonva mondá: Nem éppen szükséges, de miután feleltem kérdésére, azt hittem, én is szerencsés leszek választ kapni.
Sok ilyen kis tréfát csináltunk mink már ketten. Ez volt az én „babonám", lássa papa. Az öreg a homlokára csapott: tufferflucht! és én tökfejem erre nem is gondoltam volna. Hirtelen eszébe jutott valami. Körülnézett. Elkezdett az ujjaival csettintgetni. Nero! Nero! kiabálta. A hűséges vén vizsla előbújt a díván alól.
A grófné kérdő, fájdalmas, szomorú pillantással függesztette arczára szemét, mely igen finom, nemes szabású s bájos volt, aranyszőke hajjal bekerítve, melynek néhány göndör fürtje homlokára hullt, s majdnem finom ivezetű szemöldökéig ért a tündöklő szempár fölött.
Nem is volt nagyon megilletődve, egy karosszéket hozott az ágy mellé, s szótalanul várta az orvost. Sovány, fehér kezét rátapasztotta a gyermek homlokára, nézte maga előtt a földet. Azon gondolkozott, hogy mi lesz most már belőle, ha az utolsó gyermeke is meghal, miután teljesen elfogyott körülötte a család.
Hol van Dózia? kérdé, mialatt kenyerét bőven megkente vajjal. A templomba ment. És te miért nem kisérted őt? Mondtam, hogy igen nagy szabadságot ne engedj neki. Itt nincs veszély. A templomban nincs más, mint parasztnép, s azok nem törődnek vele. Sohasem lehet tudni, mi adja magát elő, viszonzá gondolkodva Holcsi, s föltolta szemüvegét homlokára, mit csak akkor tett, ha egyedül volt Klárával.
Honnét jösz? kérdé tőle, haját gyöngéden simítva ki arczából, mely kuszáltan függött homlokára, de az nem felelt, s kezébe rejtve arczát, zokogott. Mi történt veled, Dózia? Azt tudjuk, hogy Holcsit elfogták, de hol van barátnőd? Álnokok, rosszak, csalfák mindannyian... rebegte szakadozottan a leányka. Obrenné és a másik, nem is tudom, hogy hivják. Engem okoznak Holcsi elfogatásáért és és...
Hosszan hullott az homlokára s öltözéke sem felelt meg az esteli ebédnek, holott tudta, hogy férje nagyon sokat ad a külső formákra s nemcsak a késésért fog neki szemrehányást tenni, hanem öltözéke miatt is, mely legföljebb a második reggelihez lett volna való.
A Nap Szava
Mások Keresik