United States or Guyana ? Vote for the TOP Country of the Week !
A komorna annyira meg volt lepetve e szigorú nyilatkozaton, hogy nem tudott felelni, s minden további szó nélkül öltöztette föl úrnőjét, ki azután sietve ment egyik szobába, mely a nagy ebédlő melletti, kis reggeliző terem volt.
Te pedig vesd le a kalapodat, Dózia s várj itt reám, míg visszajövök, mondá gyorsan a grófné s kisietett, a két egymásnak ismeretlen hölgyet egyedül hagyva, kik egyforma érdekkel és kiváncsisággal tekintettek egymásra s mialatt Dózia letette kalapját, a komorna kérdé: Honnét jön, kisasszony? s vizsgálódva függeszté rá szemét, kinek bájos arcza, nyulánk termete és előkelő külseje meglepte.
Nem tudom, mit gondoljak, Ernesztine s majdnem azt kell hinnem, tekintve ellenszenvedet iránta, hogy segédkezet nyujtottál neki a távozáshoz, kiáltott föl bosszusan Hermance, mialatt kiugrott ágyából s öltözni kezdett. A komorna egykedvüen vonta föl sovány vállait s mondá: Ezt a bizalmatlanságot nem érdemlem meg, különösen ily jött-ment miatt... Hallgass!
Ez valószínű, mondá gondolkozva Hermance, mert hisz a föld nem nyelhette el, s nem barangolhatott egyedül az utczákon. A véletlen kezére játszott, de ez nagyszerű fölfedezés, Ernesztine. Fiam tudni fogja a bérkocsi számát, mert talán rendesen azzal jár, s attól megtudjuk, hova vitte Dóziát. Dóziának hivják? kérdé a komorna meglepetve.
Miután egy ideig így állt, gondolkodva kezébe vette kis utitáskáját és halk léptekkel közeledett a mellékszoba ajtaja felé, hol sejtette, hogy a komorna már lefeküdt, alszik s halkan nyitotta meg azt és hallgatódzott.
A szobád mellett lévő szobában fog aludni, de az estét velem tölti. Tetszeni fog neki a lakás? A szoba, melyben elhelyezzük őt, csinos és tiszta. Mást nem kivánhat. De hát ki ő? Legyen hozzám bizalommal, grófné, mondá nyugtalanul a komorna.
Nincs még semmi hír arról a fiatal leányról? kérdé a komorna, mialatt úrnője haját rendezé. Semmi! sóhajtá szomorúan Hermance. Kis idő előtt a portás beszélte, hogy Béla gróf tudakolta tőle: ki hagyta el tegnap éjfél után a palotát? Honnan tudja ezt Béla? Látott valakit végig sietni az utczán, s azt sejté, hogy innét ment az ki. A portás természetesen semmit sem tudott róla.
Hogy mit hiszek ezekről az utakról, melyek évek óta tartanak és ismétlődnek, az az én dolgom, viszonzá vállát vonva, s kevés tisztelettel a komorna, majdnem kétértelmű hangon, mit csak olyan cseléd engedhet magának, ki úrnőjét felnőni látta. Gondolj, a mit akarsz! viszonzá félig haraggal, félig mosolylyal az úrnő, s helyet foglalt egy karszékben és kinyujtá szép, hosszúkás formájú lábát.
Ezalatt Dózia kiváncsian tekintgetett ide, s tova, mint a ki nem tudja, hol van, s arczán feszült várakozás volt kifejezve, mialatt társnőjét követte, ki fölérve a lépcsőn, jobbra fordult, s a komorna szobái felé tartott. Ernesztine az ablaknál állt, midőn a grófné belépett, s a neszre visszafordulva, mondá: Ily későn, grófné?
A hang, melyen e kérdést Dózia kiejté, száraz és büszke volt s a komorna homlokára komor redőket vont és vállat vonva mondá: Nem éppen szükséges, de miután feleltem kérdésére, azt hittem, én is szerencsés leszek választ kapni.
A Nap Szava
Mások Keresik