United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Még mindig nem értem, grófnő, mondá helyéről fölugorva Oroszlay, ki egészen el volt bájolva Veronika szavai által s annak lelkes kifejezésű arczától, melyet még sohasem látott ily szépnek. Tehát megmagyarázom szavaim értelmét, viszonzá erőltetett mosollyal a leányka, mi azonban nagyon szomoruan sikerült.
Kicsiny termetű, lesoványodott, vézna lelkecske volt az istenadta, bronzvörösbe játszó haja kócos kontyocskába volt felcsavarva fejére, de lelógott belőle halántékára is, a homlokába is. Bámész tekintetét úgy meresztette rám, mintha most látott volna életében először embert. Kicsiny, helyesen pisze orra mozgott, mint a mókusé. ha fintorgatva vizsgálódik.
Elment az eszed? kiáltott föl megriadva az ügyvéd. Csak nem akarsz olyan társaságban élni, mint Oroszlay gróf és barátai? Nem akarok, de szeretnék. És a kinek pénze van, az szívesen látott vendég mindenütt, viszonzá bizonyos hetykeséggel Klára.
Hermance röviden elmondá, hogy tegnap este Béla beszélt egy nőalakról, kit futni látott végig az utczán, s ki abba a bérkocsiba ugrott, melyről ő leszállt az utcza sarkán. Emlékszem, tehát az volt az a fiatal leány, kiről a grófné beszél? Az! Tegnapelőtt este hagyta el a palotát s azóta semmi nyoma. De hát miért ment el innét titokban? Nem tudom.
Kissé elmerülve, gyanutlanul ejté ki mély, kellemes hangján Oroszlay e szavakat, nem véve észre, sőt nem is sejtve, hogy mily leverő hatást tettek azok a grófnéra, ki férjére pillantva, annak is kellemetlen, vagy inkább csalódott kifejezést látott arczán.
Elindult a gesztenyefasor felé, amely a gazdaságba vezetett: de amikor a virágos táblák mellett elhaladt, a borostyánnal sűrűn befuttatott lugasban, nem messzire tőle, megvillant valami fehérség. A gróf látott ott valakit. Az egyik vendégét, egy leányt. Krebsler Simon kisebbik leányát, Ginát. Egy pillanatig arra gondolt, hogy úgy tesz, mintha nem vette volna észre.
Mit látott, mit gondolt, senki sem tudta, senkinek sem szólt róla; ritkán beszélt egy-két szót gyermekeivel, kik fölváltva folytonosan körülötte voltak; csak, a mit azelőtt soha sem tett, a hírlapokat kísérte nagy figyelemmel; minden hírlapot, mely a kastélyba járt, szobájába hozatott s mohón végig olvasott, mintha valamit keresne bennök.
Köröskörül fekete korom volt a világ, egészen mozdulatlan a föld, az ég is csak annyiban nyugtalan, hogy az alján óriás fekete figurákképpen egymást taszigálták a csodálatos, soha nem látott állatok formájában gomolygó fellegek.
Tikkadtan fordult vissza azután és elszánta rá magát, hogy most már hazamegy. Az utca sarkán még egyszer megállott. Valakit látott, akinek utána szaladt; nem ő volt... A lába a földbe gyökeredzett. Azzal biztatta magát, hogy iszen van még ideje és a legrosszabb esetben is bérkocsiba ül, úgy nyeri meg az elvesztett negyedórát.
Ha el nem hallgat, mindiárt agyon puszilom. Nézze meg az ember. Nem volt elég az imént? Az, asszony hamisan int nemet, elfojtva kacag. Az ura vele kacag. Heki nyugtalanul nyöszörög mellettök. Bizonosan ilyesmit gondol magában: manó látott még ilyen sneffhúzást; ezek csak elszerelmeskedik innen az óvatos tündérmadarakat. Csakugyan megint csókolódznak. Heki illedelmesen fordít nekik hátat.
A Nap Szava
Mások Keresik