United States or British Indian Ocean Territory ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azonkívül nem tartom önt oly gyönge embernek, kinek néhány pohár bor a fejébe szálljon, mondá nevetve Kardos, ki alig tudta izgatottságát titkolni az öreg ember utolsó, kétértelműen kiejtett szavaira. Ha tíz év előtt mondja ezt, barátom, igazat állított volna, de semmi sem viseli meg a testet úgy, mint a lelki nyomoruság. Szomoruságai voltak, csapások érték?
Tudtam, hogy a szomorúság nem lesz tartós, hisz voltaképen idegenek voltak nekem a fiúk és én is idegen voltam nekik, az összeszokás azonban nagy bűvész a messze ellenséges földön: közelhozza egymáshoz a legkülönbözőbb karakterű, fajsúlyú és hajlamban is elütő embereket, gyakorta annyira, amire normális viszonyok között hosszú esztendők sem képesek.
A tárgyalás balesetének szenzácziós hírét is ő hozta először az Eszthey-palotába, s ott a grófi pár föllélegzett Holcsi halálának hirét hallva. Egyelőre meg voltak mentve annak vallomásától, de hátra volt még a két elfogott nővér és Somorjay, kik annyit tudhattak a multból, mint maga az elhunyt ügyvéd, rájuk nézve azonban már nem voltak oly veszélyesek, miután a fő és igazi bűnös meghalt.
Az, hogy elvesztettem a szívemet, de megkerestem. S mikor megtaláltam, siettem vele haza. E szerint a hollandus kisasszony nem mese? Olyan valóság, mint egy csokoládégyár. S hogy kerül ide? Árokszállásra? A magyarázat igen egyszerü. Együtt voltak a frohsdorfi intézetben Joannovics Terkával s most kedvet kapott meglátogatni a barátnőjét.
A bég csak bég volt mindenféleképen és török grófnak hívták a »vizityúkok«, akiknek néha dohányt adott, hogy abból papirszivart csináljanak. Ezek a vízityúkok katonák voltak, ladikos katonák, akik a Limen át szállítgatják egyik partról a másikra a tiszteket.
Nem igaz, Kocinski három hét óta Varsóban van; most újra kérdem, hogy hol voltak? A szegény sarokba szoritott ember komoran maga elé bámult s nem felelt. Nem azon gondolkozott, hogy mit mondjon, de az suhant át egyszerre az agyán, hogy veszve van s ez elkeserítette. Még ki sem lőhette a pisztolyát s már is véget ért számára minden.
Az állatok hasonló sajátságos sohasem tévedő bizalmáról bőséges tapasztalataim voltak, emberi lénynél most láttam effélét először és alighanem utoljára. Nem is áhítoztam utána, hogy hasonló példával életemben még egyszer találkozzam.
Mindenütt az erdő szélén haladva, hatalmas kerülővel, valami három vagy négy kilométernyi gyaloglás árán érkeztem el az erdőség túlsó szélén lévő legelső állásokig, ahol a harcból ideiglenesen kivont pihenő osztagok és a rezervák voltak elhelyezve. Csupa ismeretlen, idegen Abteilungok, horvátok és osztrákok.
Magam a legszélső jobbszárnyon iparkodtam a többiekkel a kontaktust fentartani. Itt valami negyven fiú nyomakodott előre zárt vonalban, nehogy egymástól elmaradjunk. Az oroszoknak nem voltak fényszóróik, különben nem lehetett volna ezt a vakmerő »stikli«-t elkövetni. Három perc mulva a balszélső vonalak felől már felhangzott a hosszan elnyújtott, harsány hurrá!... Ott már sturmoltak a fiúk.
A ponyvával letakart vöröskeresztes kocsi árnyékában heverésztek és épen a déli menázsi elfogyasztásának kellemes munkájába voltak elmerülve. A lovak szabadon legelésztek. Szemmelláthatóan nagy kényelem dúlt köztük, ráértek mindennel bőven. Nem lepett meg túlságosan, amikor a még javában párolgó tábori bogrács mellett a Heiszer bácsi jóindulatú, kövér arcát pillantottam meg.
A Nap Szava
Mások Keresik