United States or Azerbaijan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kalózok bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, amit a váltságdíj nagyságán kívül az aedilis vidám és tréfára hajló viselkedése csalt ki belőlük. A nevetés megöli az unalmat, mondta ismételten Caesar és nem sajnált a jókedv ébrentartásáért semmi fáradságot. Szelleme épp úgy, mint teste, egy pillanatra sem vesztette el rugékonyságát. Egész nap tornászott, úszott, sziklákon ugrált és adomázott.
Ez a két ember úgy szereti egymást, hogy boldogság várhat csak rájuk s miért áldozzák azt föl képzelgéseknek? mondá Veronika hévvel s igaz szánalommal hangjában. De ez ellen most már semmit sem lehet tenni, viszonzá Hermance grófnő, láthatólag megnyugodva a történtek fölött.
A pokoltorok kiokádta rájuk az ördögöt és az ördög valamennyit megfojtotta! visította vad örömmel a leány. Megragadta kezemet és maga után ráncigált, hogy közelebb kerüljünk a megjelölt helyhez. Ah! Most már láttam, miről van szó. A törpe borókabokrok között huszonnyolc orosz katona élettelen hullája hevert. Legszélről egy lóhulla, valamivel tovább mellette a gazdája holtteste.
Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem szabadna. Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt. Isten veled Géza, mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és egymás szemébe néztek. Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza. Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban.
Nem igen emlékezem már, hogy hány szobájuk volt s négy-e vagy öt ablakon át világított be hozzájuk az utcza felől a nap, de amint rájuk gondolok, rögtön az orromba csap a házuk szaga, az az orvosságszag, mely beleette magát a falba, butorokba, szőnyegbe, függönybe s a mely elkisérte Veresséket mindenhova.
A leány csak hallgatta, mint egy idegen országból jött szép szavu apostolt s tágra nyitott mély szemeiben látszott, hogy meg is érti s hogy lázba hozza az a tüz, a melylyel a fiatal ember védi a maga igazságát. Megértették egymást teljesen a maguk külön világában s zavarólag hatott rájuk még a hang is, a mi alulról egyszer-egyszer felhangzott.
Csak ugy szóltak hozzá: Szabad kérnem Glubovitz ur, kérem, sziveskedjék Glubovitz ur... És különösen kitüntették az asszonyok, a vevők. Órákig elültek az áruasztal előtt a törpe zsöllyéken s várták, a mig Glubovitz ur mással végzett, hogy rájuk került a sor, mint a patikában. A többi segéd azalatt a pudli körül ácsorgott s jóformán csak a keze alá adtak holmit, a mint parancsolta.
Az a fő, hogy szárazban ülünk. Igen, ez a fő. Fölnyaláboltam, ami kezem ügyébe került és minden rend nélkül, úgy ahogy jött, kvartirba helyeztem cókmókunkat. Néhány hegyesen kiugró sziklaél ruhafogas gyanánt használódott: fölakasztottam rájuk a magam meg a Regina köpenyegét, hadd száradjanak.
Nem kellett sokáig várni rájuk, a másik hét szombatján már megjelentek. A kegyelmes ur kiment eléjük az előszobába és Szüts Tamást rajta kapta azon, hogy még utoljára elolvasta a beszédét, melyet hozzá akart intézni. Erre azonban nem volt idő. A kegyelmes ur karonfogta, boldogan megveregette a hátát egy öreg urnak, aki szintén a deputáczióhoz tartozott s vitte őket befelé.
János többféle cselőt és hajszót kiabál rájuk, minekfolytán az ökrök a szekeret nekiviszik a lámpakarónak, a karó kidül, azután pedig a kapuküszöbnek állnak neki a szekérrel, ami csakugyan mutatja a mérnök előtt, hogy még sem volt okos dolog oda tenni a karót, ahova verték.
A Nap Szava
Mások Keresik