United States or Vanuatu ? Vote for the TOP Country of the Week !


Igyekezett örülni, de nem tudott, gyorsan kezet fogott velem, s azután rám sem nézett, a sógorához beszélt, leült, ujra felkelt, nem találta meg a helyét sehol, s azt mondta, hogy ujra kimegy az utczára és járkálva várja be a tanár kocsiját. Maradj itt a melegben, az ablakon át megláthatjuk. Fészkelődött, forgatta kezében a kalapját és mégis csak kiment.

Amíg a torniszterből kiszedegettem a szükséges sleif-bandokat, visszanéztem a barlang szája felé és megállapítottam, hogy csakugyan egyedül vagyok: a leány kiment és vézna alakja beleveszett a sötétségbe. Magammal törődtem, nem vele. Félkézzel bekötni egy sebet nem a legkönnyebb munka, a sleif-band vége mindegyre kicsúszott ujjaim közül, pedig a fogaimmal is segítettem.

Sándor házasságáról egy szót sem szóltak; az öreg asszonyság meg volt rémülve s néha-néha egy félénk pillantást vetett férje arczára, mintha a jeladást várná. De Atlasz úr néma és komor volt s szó nélkül kiment a szobából. Az ajtó előtt Góg Ferenczczel találkozott, ki leskelődni látszott . Az érdemes férfiú vállai füléig föl voltak húzva s arcza a legmélyebb fájdalmat fejezte ki.

Mire 0.... bejött a szobába, már akkor biróné asszonyom ott fohászkodott a tornyos nyoszolyában, s elnyögdécselé, hogy a férje bizony kiment a faluba, az adót beszedni.

Csak kikivánkozott egy kicsit, ami ellen elvégre is senkinek sem lehetett kifogása. Kiment és kissé bizonytalan lépésekkel botorkált le az istállóba, ahol a lova volt. A ködmönét nagy bölcsen, szintén magával vitte. Sebtében maga nyergelt; még csak segítséget sem: hívott, hogy meg ne súghassa valaki odabent, hogy szökik.

Este leakasztotta a szegről a pisztolyt, félrelökte az asszonyt, mikor kérdezősködött, hogy mit akar, s elment. Kiment az állomásra. Itt járkált még egy keveset a perronon, bután hallgatta a táviró-gép kopogását. Mikor benézett az iroda ajtaján, a czifrasapkás főnök éppen nagyot nevetett. Ez a fejébe kergette a vérét, felszakította az ajtót s rásütötte a pisztolyt a főnökre.

De Kisguczi Gergőnek semmi baja sincs, legalább nem árulja, a Szilajék Miklósa pedig már korán reggel kiment a barom után a nyomásra, otthon az sem szólt a bajáról semmit. Hátra van még a Vízhúzó gyerök. No ez már, amint utánamennek a tanyába, csakugyan nem tagadhatja el, hogy volt vele valami, mert most is karonfogva tartja a karját.

Ej haj vigyorgott Juon a Domnu kiment a városba, szép úri kalapos fátákkal kacsalódni. Butaság. Nem igaz. Miklós vacsora után egyszerűen más kabátot öltött, mert a sütésnél zsíros lesz a ruha megkefélte haját, nyakkendőjét megigazította, kézelőket tett föl s átment a főhadnagynéhoz tisztelettel. Ott oly volt.

De a ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha integetne Tóth Kása Pálnak: Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával. Mindenki sírt, aki csak látta.

Engem boszantott ez a mosolygás. Azért mikor a háziasszonyunk kiment, megkérdeztem tőle: Neked tán tetszik ez a história? Tetszik hát! felelt. És nevetett a szemtelen. Eh, veled nem lehet beszélni!... Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor azt hittem, hogy már alszik, egyszerre megszólalt: Különben nem tudom, mit tartozik rád ez az egész eset? Nem bántott téged senki.

A Nap Szava

hallgatagság

Mások Keresik