United States or Trinidad and Tobago ? Vote for the TOP Country of the Week !


Parti jött, szerencsére... hírt kapott. Ragyogott az arca. Pezsgőt rendelt. Hadady összerezzent. Megmozdult, szökni akart. Az asszony szeme azt Parancsolta neki: maradj!... Feléje nyújtották a pezsgős poharat. Ivott. A második pohár már könnyebb volt. A harmadik még könnyebb... Jóval éjfél után kísérte haza Partiékat. Az asszony az egész úton úgy simult hozzá, mintha ő lett volna az ura.

Ugy megütött, pedig uri gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad ütni! JÁNOS: A nádpálcát ... RIZA: Maradj veszteg! IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért? JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes ... Aztán meg a Riza miatt is ... Ez nem mehet igy tovább! JÁNOS: Most nem érek veled tárgyalni! IDA: Várj! IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem eresztenek.

Csak annyi kell hozzá, hogy ott maradj, ahol vagy. De te nem maradsz otthon, veszed a cilinderedet és a sétapálcádat, gondtalanul kisétálsz s remekül eltalálod, hogy éppen oda állj a lehulló tégla alá.

Tudom már, mit kell tenni! Maradj itt, mindjárt jövök... Mit akarsz? Megnézem, nem leskelődik-e ott valaki, azután visszajövök. Megragadtam a kezét és nem bocsátottam. Csak nem képzeled, hogy eleresztelek? A leány vékony ajkai körül mosoly játszadozott, miközben végignézett rajtam és valami utánozhatatlan kicsinyléssel így szólt: Csak nem képzeled, hogy erre engedélyt kérek tőled? Lám!

Maradj mindig a nyomomban, vezetni foglak, szólt hátra, miközben egy kiszáradt vízmosás hepehupás medrébe lépett. Szótlanul követtem és amennyire tudtam, iparkodtam a nyomában maradni. Mert hiába nem igen tudtam. Akármilyen jelentéktelen volt is lábamon a sérülés, de akadályozott a járásban és fájt, ha odaütögettem botorkálás közben a kövekhez, meg a kiálló fagyökerekhez.

Az asszony csudálkozva várta a folytatást. Magad miatt, fejezte be a férfi. Hogy érted ezt? Úgy, édes Lenke, hogy mialatt a tűzzel játszottál, magad is megégtél. Mert te is szeretsz engem. Az asszony felpattant, hevesen tiltakozott. Nem igaz! Nem igaz! Maradj csak szépen a helyeden... Ha elkezdted, ne hagyjuk annyiban. Hisz én hallgattam. Neked volt halaszthatatlan beszélni valód velem.

A bika újra meg újra bőgött és a nyilt völgy már nem volt messzire. Anélkül, hogy hátranéztem volna, felemeltem a balkaromat: az azt jelentette: megállj! Halkan szóltam hátra a kisérőmnek: itt maradj! amíg lövést nem hallasz, várj! Ott lehetett egészen mögöttem, mert hallottam nehéz lélegzését. Azután nem törődtem vele.