United States or Pitcairn Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Raymundus felállott, fejébe csapta tollas föveget s bosszúsan kérdezte: A pokolba is, de hát mi van ebben olyan mulatságos? A kapitány szeméből csorgott a könny, az ajka rángott s nagyokat nyögve tapogatta nyilalló derekát. Olyan volt, mint egy szétrepedni készülő borostömlő.
Elhelyezkedtem szemben az inggel a fa alatt és épen a reggelim erányában kezdtem gondolkozni, amikor hirtelen olyan meglepetés ért, hogy majdnem eltátottam bámulatomban a számat. Egy pillanatig nem is akartam hinni a szememnek. Egy emberi lény! Rajtam kívül ebben a nagy csendességben még egy emberi lény... Úgy bámultam rá, mint egy kísértetre.
Palit meg is gyászolta; de arról a feleségem nem tudhat. Lásd, ebben élek én... Nem tudtam, mit mondjak. Minden olyan üres és banális lett volna, ami sajnálkozás. Csak simogattam szegényt és aközben facsarodott a szívem. Gyuri bácsi legyíntett. Ez még hagyján. De mi lesz, ha majd egyszer vége lesz a háborúnak és akkor Palikának haza kellene a fogságból jönni?
Igen gazdag bécsi sörgyárosnak volt a fia, pénze mindig bőven volt és ki is adta urasan ebben nem volt hiba. Hallottam, hogy a Bataillon valamennyi tisztje be volt nála »dőlve« kisebb-nagyobb summák erejéig, ami tekintélyét persze toronymagasságnyira fokozta, de nem hallottam, hogy ezzel a hatalommal visszaélt volna. Magyarul nem sokat tudott.
Az ember, amíg habzsolja és valósággal eszi a vizet, azzal a boldog érzéssel dúskál ebben a nagyszerű gyönyörűségben, hogy épen ebben a pillanatban született meg másodszor és ez a sok lenyelt édesség voltaképen nem is víz, hanem maga a legfelségesebb élet! Végtelen nyugalom és megelégedés töltötte el egész lényemet. Igy érezheti magát egy megelégedett király. Felülni sem igen akaródzott.
És ennélfogva tehát nemcsak az egész éjjelt töltöttem már el itt ebben az árokformán kikámvázott mélyedésben, hanem a rákövetkező egész napot is, a most lassanként leereszkedő alkonyatig... Ezen a dolgon aztán megint csak hosszasan elgondolkoztam. Mozdulatlanul, hanyatt-fekve próbálgattam végtelenül lustán működő értelmemet frissebb munkára serkenteni.
Volt régebben is divatja a „népies elbeszélések‟-nek, de ezek az elbeszélések a régi népszínművek kurtított kópiái voltak, hazug romanticizmussal, émelygős frázisokkal és lehetetlen viaszfigurákkal. A modern magyar írók a nép lelkének egyszerűségét lesik el, azt rögzítik meg, ahogyan ebben az egyszerű, de fényes síkban visszatükröződik a modern élet reflexe.
No ez az óvakodás körülbelül fölösleges volt, mert ahogy Jakoblyev Isza kiment, látta, hogy csakugyan tulajdon maga Velity Paja dolgozik ott, készítvén szorgalommal a régi vályúból az újat. Isza ebben meg is nyugodott és referált otthon, hogy Vélity csakugyan maga dolgozik.
A parasztság sok nemzetbelire van tagolva és ebben a magyar, legszebb fajta bár, gyengén szaporodik, míg a többi fajta szapora, »mint gomba az erdőm«. Hitéletünkben úgy áll szemközt a protestáns a katolikussal, mint az »angol és gallus« egymással és alig van társaskör vagy intézet, »vallási irígykedés ördögétől ment«. Ily viszonyok közt vajmi nehéz a nemzet nagyságát kifejleszteni.
Ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a vadászok a nekik szegzett ágyúktól megrettentek volna. Hüledezve bámultak, lábuk elakadt s a hurrázás elhalt az ajkukon. A tábornoknak minden vére a fejébe tódult. A józan, hideg és számító katonát, aki nem hitt a romantikus hősökben, a lehetetlent megkísérlő pillanatok szédítő láza fogta el.
A Nap Szava
Mások Keresik