United States or Hong Kong ? Vote for the TOP Country of the Week !
Minden holmimat ugyanarra a helyre raktam, mint ahol első nap álltak s e munka közben valósággal úgy éreztem magamat, mint aki hosszabb távollét után hazajött. Aztán fülönragadtam az »Eimer«-t és nekivágtam a bokroknak, hogy a közeli forrásból vizet hozzak az ebédmenázsi megfőzéséhez. Két napja nem láttam meleg ételt, ideje, hogy ismét főzzek valamit.
A harag és türelmetlenség azonban már oly erős volt ebben a különben mindig méltányosan ítélkező óriásban, hogy valósággal is érezte a büdösséget, amelynek nyoma sem volt. Türelmetlen, őrmester úr... válaszoltam csak azért, hogy épen mondjak valamit. No, jó helyen kopogtattam!
A gróf úr ekkor kiugrott a hintóból; azt mondta, hogy ez oly fontos dolog, melyről előbb ki kell kérnie rokonai és barátjai véleményét s majd azután fog felelni; barátságosan megveregette Atlasz úr vállát, aztán meggondolta magát, kezet nyújtott neki, valósággal kezet nyújtott és hangos fütyüléssel szobájába sietett.
Regina szelíden rázogatta vörös fejét, miközben szomorúan ezt válaszolta: Nem szükséges... Úgy is elhiszem. Megint egy érthetetlen rébusz! Ez a bánatosan lemondó hang, ahelyett, hogy mint eddig mindig lecsillapított volna, most valósággal bosszantott. Regina nem figyelt többé rám, hanem gyorsan megindult és a bokrok sűrűségében a közeli barlang felé sietett.
Még ugrani is akartam, hogy ismét életet teremtsek tagjaimba, a kísérlet azonban nem sikerült, valósággal meg voltam bénulva a több mint egy óráig tartó guggolástól. A leány nemkülönben. Két nehéz fatuskó voltunk, egyik jobban fájtatta a derekát, mint a másik. A ponyvát nem lehetett tartani félrecsapta a szélvihar és kifordította a visszájára. Akárhogy markoltam is, mindig visszájára került.
Még itt-ott elszomorkodik egy-egy legény a sipogó harmonika mellett, de azután legyőzi az álom s a munkás emberek nehéz szuszogásával alszik el az egész utcza. Valósággal felfordult a csendes utcza egész rendje, a mikor hire ment, hogy egy igazi tekintetes asszony jön ide lakni. Egy hivatalnok ur özvegye fogadta ki az uj fertályra az egész Farkas-féle házat.
A raktáros elment a dolgára s az asszony megállott a vetetlen ágy előtt, melyen a paplant maga alá gyürve, tátott szájjal, valósággal részegmódra, nagyokat szuszogva aludt a fia. A mig nézte, végtelen reménytelenség és szomoruság ömlött el az arczán.
Klára megelégedéssel vette ezt a hirt, s tudni látszott róla, míg Dózia valósággal megijedt az idegenek érkeztének gondolatára. Ő még soha sem forgott emberek között.
Valósággal önkivületben kitárta a karjait, mintha magához akarta volna ölelni az istállókat is. Drágáim... Lenn az utcza végén ujra harangozni kezdtek.
A száraz, sovány asszony ilyenkor elfordult. Nem birta nézni, hogy hogyan kinlódik a gyerek, s belelágyult, valósággal elolvadt a szánalomban. Azon töprengett, hogy hova kellene menni orvosságért. A gyermek most már egészen az ő kezében volt, az anyjának nem vehette semmi hasznát.
A Nap Szava
Mások Keresik