United States or Iraq ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eldugta előlem a könyveimet, vizet töltetett a lámpába petróleum helyett s ha aztán elkezdtem éjszakánkint keservesen sirni, hozzám jött, mellém ült, megölelt, vigasztalt és elaltatott. Mikor éjjel felriadtam, akkor is ott találtam még az ágyam szélén, a mint suttogott: Uram Isten segíts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.
Folytatni akarta a félbenhagyott munkát. Még csak ezt kell kimosni és az ingemet, azután készen vagyok. Figyeltem a hangra, de a félelemnek most már legkisebb nyomát sem lehetett belőle kiérezni. Úgylátszik, hogy ezeknél a hallucináló betegeknél pillanatok alatt változnak az indulatok. Kicsavarta a szoknyából a vizet és kidobta mellém a fűbe. Ez is megvan, még csak az inget kell kimosni.
Aztán vízzel újból feltöltik és ezt az eljárást mindaddig ismétlik, amíg meglehetősen vastag sóréteget nem nyernek; amelyet a szükséghez képest megtisztítanak. A tengeröblök mellett a sekélyebb vízállásokból a szelek a tenger-öblök beözönlött vizét hamar elpárologtatják és a nap izzó hevétől az öblök alját csakhamar hófehér sóréteg vonja be. Ezt a sót a benlakók összegyűjtik és elraktározzák.
Aki nem tudta, hogy ezen az elrejtett helyen vizet talál, bajosan akadt volna rá a sűrűségben. A mi embereinket is csak a véletlen szerencse vetette ide. Míg a forrás felé bicegtem, megkérdeztem a hátam mögött lépegető Reginától, hogy mit látott ott... ahol volt. Nincs semmi mondanivalója? Nincs, hangzott az egykedvű válasz. Hm... hát ezen csakugyan semmit sem segített a közvetlen szemlélődés.
A sziklás hegy mélységéből előtörő patak hangos zuhogással sietett bele az évszázadok óta kivájt köves mederbe és olyan hideg volt, hogy állandóan könnyű ködfelhő lebegett fölöttede mit ért, ha útálatos íze miatt egészséges emberi gyomor nem vehette be. Igaza volt a vörösnek ez nagy baj volt. Honnan kerítsünk iható vizet? Itt persze mindenütt ilyen a víz?
Nem szabad a dolgot elhamarkodni, vágott szavamba erélyesen a leány estig ki lehet bírni, ha még oly szomjas is valaki. Ha estig nem lesz eső, hogy felfoghassunk megiható vizet bár annyit, hogy holnapig elég legyen magam is azt mondom, hogy menjünk vissza. Szomjan elpusztulni én sem akarok... Erre a bajra nem gondoltam, amikor ide vezettelek, megfeledkeztem róla a zavaros fejemmel...
S a kis szegény teremtés leesett a földre s tehetetlenül vergődni kezdett, mint valami beteg veréb... Lassankint csendesedett le, a mikor vizet is adott neki az asszony s ekkor már csak panaszkodott pihegve, alig-alig hogy megérteni lehetett a gyönge szavát: Ott ragad. Annak a nőnek kell a szép ember, ott tartotta. Mi lesz velem, Istenem, Istenem...
Tessék, most meghallottad az igazságot. Ezért parancsoltam meg, hogy mosd ki a köntösödet és ne sajnáld a vizet magadtól sem. Emlékszem... csakhogy ez a szemed láttára történt. Úgy van. Te pedig nem voltál vak... Attól sem vakultam meg, amit láttam. Kíméletlenebbül is meg szerettem volna neki mondani az igazságot, de sehogy sem vitt rá a gonoszabbik felem. Sajnáltam.
Szorongva leste, merre láthatná a partot, de csak a koromsötét eget s a fekete vizet látta; sehol, semerre egy fénysugár. A sötét alakok hangtalanul eveztek s szorongását rémítő félelem váltotta föl; a torka összeszorult, homlokát hideg verejték borította el s szíve őrülten kalapált. Egyszerre valami megcsillant a vízen.
Az aedilis nevetett és Aemiliushoz fordult: Ismerted Publilius Syrust, a bohózatíró rabszolgát? A legszellemesebb és legvízkórosabb ember volt, akit valaha ismertem. Egyszer a városon kívül találkoztam vele. A forró napsütésben feküdt a füvön. Odakiáltottam neki: mit csinálsz Syrus? Vizet melegítek, felelte bosszúsan és a másik oldalára fordult.
A Nap Szava
Mások Keresik