United States or Georgia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ha Vidovics nagyon sokáig forgatta az ujságokat, vagy az utcán ácsorgó vásáros parasztokat nézte, Cipriani a kutyáját tanítgatta; ezt a szórakozást sohase unta meg. Lassankint Vidovics is bele nyugodott sorsába. Ez a bűnhödés, szólt magában. Most már azt se mondhatom neki, hogy untat. Vérrel szerzett jogot, hogy bosszantson.

Bizonyos, hogy megfordult akkor és minthogy könnyebb volt neki, ha hátulról fújja a szél, a gazdája beleavatkozásának a hiányában visszaporoszkált ide, ahol egyelőre közelebb is érte az istállót. Mit tehetett? Ebbe már bele kellett nyugodnia. Minthogy mindeközben úgyis megint megszomjazott arra a fáintos muskotályra, visszabotorkált a kompániájához, a kártyaszobába. Éppen jókor.

Cinpoharat vett elő, félig töltötte vízzel, elmondta fölötte az örök változás kilenc szavát s pár szemet szórt bele a megtalált kincsből. Reszkető kézzel emelte szájához a drága folyadékot... Megrázkódott. Forró tűz járta át testét s ettől kezdve sem ételre, sem italra nem vágyott többé. Lullus Raymundus megtalálta a halhatatlanság titkát.

Abban a pillanatban nem vettem figyelembe, hogy nincs egészen beszámítható állapotban, a megivott szilvórium hatása bizonyos volt csak arra figyeltem, hogy dühös harapással válaszolni egy iránta megnyilvánuló jószándékra, több az elégnél... Föllobbant bennem a harag és a méltatlankodás. Akkorát kiáltottam, hogy visszhangot vert bele a barlang szája. Nohát, mars! Eredj a pokolba...

Egy bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba ütköztek bele, a zubbonyból fölvetődött egy sápadt arc, az arcból két villogó szem, a szemekből kilobbant a meglepetés, a gyanú, a düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát. Jézus Istenem, az uram! Dömötör majdnem kiejtette kezéből a gyereket, a férje pedig elordította magát: Megcsíptelek benneteket, dögök!

De János ez itéletbe még sem állapodhatott bele. Mert első sorban a törvény nem tanakodott ama sajnos véletlenség fölött, ami itt történt. Ha igazi törvény a törvény, azt is néznie kellett volna, hogy ami történt, nem szánt szándékkal történt. Foltos Joó János igazság szerint csak akkor panaszolhatná a dolgot, ha a dolog csakugyan készakarattal történt volna. Pedig nem.

Ez még mindig nevetve tekinte bele; de alig futá által tartalmát, s a vénség minden redői megkettősültek homlokán, s csak azért nem sápadt el, mert arczai különben is vetekedtek az aszott falevél színével. Hát uram?

A világosság-koczkákba néhol egy-egy, a lámpa meg az ablak közé helyezkedett otromba nagy fej hullott bele az ablakból, másutt hosszú vékony karrikatura emberek mozogtak s mindenen végiglaposodott az utcza népe jövet-menet lökdösve egymást fázósan, sietve... Az égből lomha ólmos eső hullott alá.

Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra mondta: az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte: Hát azután? A másik fölvonta a vállát s ivott: Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt leütöttem volna. Nem jól tetted volna, nem jól erősítette a fiatal ember s a többihez fordult, mintha igazságot kérne.

Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz , mint egy , de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.