United States or Costa Rica ? Vote for the TOP Country of the Week !


Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe. Menjünk, szólt Lola.

Nyáron szürke vászonruhába, mely talán még egyszerübben fest, mint a téli öltözék, s az utczán mindenki legföljebb nyelvmesternőnek néz, a ki óraadással keresi kenyerét és te rendesen lamentácziókkal akarsz visszatartani utamtól! Miért? Hisz úgy is tudod, hogy az hasztalan!

Persze én életemben egyszer ültem lovon s nekem az tetszett, hogy az poroszka volt. A gróf félre néz, elejti a szemüvegét, s félbeszakad az értekezés. Erre D. lapszerkesztő, hogy jóvá tegye hibámat, a grófnénak kezd el udvarolni, egyik távollevő testvérét magasztalva előtte, a kivel a grófnő köztudomásra már régóta legmélyebb fachéeban van.

LENTULUS: Ide nézett, mosolyog, elpirult TITUS: Talán rád vár, Lentulus, menj oda LENTULUS: Most nem megyek, jókedvem füstbe fult, Mint a vampir, szivemen ül a vész TITUS: Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, LENTULUS: Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! TITUS: Feledd el, ha Lesbia rád tekint, Bár nézne rám! EGY RÓMAI: Lentulus! TITUS: Menj oda! A RÓMAI: Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?

Bár azért így is billög a kutyalélök és olyforman néz nagyapóra, hogy Mönyhért kéntelen szót szóllani hozzá: A Marcié lössz mondja neki. Hallod-e Matyó, a Marcié. Kanál. Matyó félszömmel adja tekintetit nagyapóra, oszt aszongya a szömtelen: Kár. Kár beléd az étel, kutya fakad haragra nagyapó. No nézd. Ugyan hogy nem gyün ide a Hattyú, hogy mögtépázna vagy egyszer.

A két szegény állat szomorúan néz végig az ultima ratió vitaen. No várjatok, szamarak, mondja Gergő majd kaptok mást. Napáldozat után aztán, mikor lehajlik a rónára az alkonyi sötét, Tanyás kivezeti a lovakat az istállóból és a zsinegnél fogva húzza a cöveket is maga után. A lovakkal kimegy a földre. Az ő sivár, üres buzatarlója mellett ott van a szomszéd Susták Mihály sötétzöld, kövér legelője.

Vigyázzon, a nagynénjük ül mellettem!... Beszéljen egy kicsit halkabban. Eltünjek? Nem, hanem viselje magát jól. Mindenki ide néz. Hol rájok, hol magára. Meg fogok javulni. A fölvonás végéig engedelmesen a szinpadra nézek s aztán fölmegyek a szinészpáholyba, Apor Ilonkához. Jól van? Jól van. Köszönöm. Mondja legalább, hogy meg van elégedve a nevelésével.

Jenőke a lovam előtt ugrándozott ... KATICA: Ez nem jól esik ... JÁNOS: Micsoda? KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... Velem ne kacérkodjék! KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt.

Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz , mint egy , de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.

A mint a határból kiértek, a fuvaros beszélgetéshez kezdett, de nem kapott választ; hátra néz, hát látja, hogy az orvos aluszik. No, ha aluszik, akkor ő is megállitja a lovait, kifog, leszerszámoz, a lovakat kicsapja a gyepre legelni, maga meg lefekszik a kocsi mellé a szűrére s követi a példát. Reggel jókor felébredt az orvos, a fuvaros épen akkor fogta be a lovakat.