United States or Sri Lanka ? Vote for the TOP Country of the Week !
LENTULUS: Jupiterre, nem türhetem tovább Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... TITUS: És Lesbia? LENTULUS: Megmentem én magam! Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva Kimentelek, hallgasd meg szavam! LESBIA: Nem engedem, ne érintsen karod! Ha nem tárod mámorral, ölelésre, Hozzám ne érj! Ha csókom akarod: Csókolj meg itt! LENTULUS: Lesbia! Vége! Vége!
LENTULUS: Félek tőled, Lesbia, nem lehet Csókot adni, ha végső csókot ad A világnak a szörnyü, vad halál... LESBIA: Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? LENTULUS: Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben Delei lobog s bilinccsel tartja itten A lekemet... LESBIA: Haha, menj, mire vársz még?!
Az óra közeleg... Szép Lentulus, ma a tied leszek! LENTULUS: Lesbia, csókodat Nem élvezem, mikor közelg a vég... De most, hogy a halálnak napja van: Forró vágyban neked adom magam! EGY RÓMAI: A füst terjed... Mondd, mi lelt? Te félsz talán? LENTULUS: A halál rám lehelt És megfagyott a mosoly ajkamon, De már vége egy percig volt csupán. HIRNÖK: Lentulus, a palotád puszta rom!
TITUS: Nem, mert téged nézlek LESBIA: Hagyj magamra, untat a beszéded. RÓMAI IFJU: Töltsd tele kelyhed vérszinü borral, Égjen az ajkad, forrjon a véred! MÁSIK RÓMAI: Vesszen a bánat, félre a gonddal! TÖBBEN: Éljen a mámor! Éljen az élet! RÓMAI NŐ: Csókot nekem! Szomjazom a csókra! LENTULUS: Teste fehér, mint a tubarózsa... RÓMAI IFJU: Hé Lentulus, szinültig a kelyhed, Mért nem iszol? Lentulus?!
Szerelmünk ajakán Feledjük el, hogy köztünk a halál! TITUS: Te boldog vagy, téged Vele talál, Mégis sápadsz és a hangod remeg RÓMAI IFJU: Igazad van, Lentulus, töltsetek! RÓMAI NŐ: S daloljatok, a bánat mit sem ér! Boldog, aki vigan s gyönyörben él! TITUS: S még boldogabb, aki gyönyörbe hal... LENTULUS: Virágillat, édes csók, tréfa, dal Némítsa el szivünkbe mind a gondot...
LESBIA: S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? LENTULUS: Ajkam csókol és a szivem szeret, Testem forró, szent mámorban remeg, De az agyam LESBIA: Mondd ki, remegve futsz A vész elől s csókom nem élvezed. LENTULUS: Mikor látok vonagló, bús szivet, Melyet gyötör halálos fájdalom: Jéggé dermed a csókod ajkamon.
LENTULUS: Nem meghalni, élni vágyom veled, Nem egy percig, örökre kell nekem A te csókod... Lesbia, jöjj velem, Még nem késő, megmentjük életünk', Aztán együtt Menekülés nincs, Lentulus sehol! Te még gondolkodól, Mikor forró csókkal vár kedvesed?! LESBIA: Igen Titus, igazad van neked, A szenvedélyt megyilkolja az ész LENTULUS: Az élet vig és a halál komor, Miért hivod? Jöjj!
LENTULUS: S hogyha elképzelem, Hogy szép tested, amely még csupa élet, S melyet most még szerelmed vágya éget, A halálé, hát elszorul szivem... TITUS: Szép Lesbia, miért is méltatod Őt szóra még? Remegő, bús fejét Mért fogja át ölelő két karod?! Gyermek ő még s éretlen, kis szivét A félélem szaggatja s futni vágyik... Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... Titus, Titus!
Mámortól, vágytól égtek? Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, S ma válnak el... LESBIA: A félelem Vehette el szegénynek az eszét, LENTULUS: Szivembe tép LESBIA: Fehérlő keblemen Keress vigaszt! A LEÁNY: Mert hütlen lett az ég, És megrepedt a föld égő szive, S most vonaglik, mint én, LESBIA: Borulj ide! A LEÁNY: Mint én, mint az én bús szivem, Légy átkozott, te ég, légy átkozott!
LESBIA: Végre, végre előttem áll a férfi, Aki lelkem sokára bár, de érti, Ki rajongva hal meg szivem felett... TITUS: És én talán nem értem lelkedet?! LESBIA: Menj, Titus, te barátom vagy csupán, LENTULUS: Tied a mult, a mienk a jelen... LESBIA: Nászéjünk van Pompei ravatalán, TITUS: Nektek gyönyör, halálos kín nekem... LESBIA: Menj, menj, Titus!
A Nap Szava