United States or Cameroon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Titus halkan Lesbiához beszél, aki alig veszi őt észre. TITUS: Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? Rózsás füled mért nem fogadja be A hangomat? Bántottalak talán? LESBIA: Hangod érdes, az ő hangja zene. RÓMAI IFJU: Jupiterre, ez a bor édesebb! Igyál, Caius, ugysem lesz reggeled! TITUS: Szép Lesbia, legalább nézz reám! Komor lesz és sötét az éjszakám, Ha nem tekint felém tüzes szemed...
Jó reggelt, mondá egy édes csengésű hang, melyet Dózia az első vallomás óta nem tudott feledni s pirulva viszonzá Jakab gróf üdvözletét, ki szerelemteljes pillantással függeszté arczára szemét. Jó reggelt, rebegte halkan, elfogultságával küzdve Dózia, s arcza majd halvány, majd biborpiros lett s az ifjú észrevette, hogy hangja erősen reszket.
Röviden óhajt felköszönteni egy ifjú párt mely önmagában sokkal boldogabb, hogysem hosszas szavakkal kellene boldogságot kívánni számára. De mielőtt elárulná, kire emeli poharát, egy kellemes hírt kell közölnie a jelenlévő úri társasággal.
Állok álmok piros pünkösdjén, A fák alatt virágos ösvény. Egy ifjú lányka lépdel erre, A lába: tánc, virág a melle. A szeme: kincses kert nyilása, Boldog lesz, ki szivéig ássa. Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/, Paradicsomba visz ez ösvény?... A kacagás hull, hull a lomb... Hugom, hová mégy erre, mondd? Látod, hogy hull az álmok szirma? Hulló sziromra sorsod írva...
Nem, kedves mester, nekem egész más fogalmaim vannak a művészetek hivatásáról. Dömötör mennydörgő hangon közbekiáltott: Én azt hiszem, hogy a művészet legfőbb célja jól ábrázolni egy mezítelen embert. Az ifjú Garibaldi mosolygott. Talán az ember ideáját akarja ön mondani? Az erkölcsi embert, a lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozóját. Nem.
Igen, élsz még édes gyermekem! sóhajtá Szirmayné nyakába borulva leányának, engesztelt pillanattal fordult Boldizsár felé. Én nem haragszom! Az ifjú csókjaival borítá az özvegy kezét, ki gyermekével lassan eltávozott.
Nos hát, a mint gondolhatja, én sem voltam mindig ilyen törékeny öreg ember, hanem ifjú, erőteljes, vidám, mint ma ön s szép kilátásokkal tekinték a jövőbe, de első szerencsétlenségem az volt, hogy beleszerettem egy férjes asszonyba, ki úgy mutatta, hogy viszonozza szerelmemet, de ez nem volt igaz, mást szeretett, egy nagy urat, ki elcsábította s én csak takaróul szolgáltam.
Oly nagy érzékenységgel ejté ki e szavakat a fiatal leány, hogy pár pillanatra megakadt a társalgás, s a két ifjú meglepetve pillantott egymásra. Csakhogy azok a leányok, kikről te beszélsz, nincsenek a te helyzetedben, mondá Esztheyné, s nem azért nem vesznek részt az ifjúság élvezeteiben, mert nincs kedvük, hanem mert nem tehetik.
És az ebéd kellemesen, vidáman folyt le. A fényes világítás, az asztalt diszítő pompás virágok illata, a jó borok s a kitünő étlap természetesen hozzájárult a kedélyek derültségéhez és a vendég ifjú, az egyedüli idegen az asztalnál, mind beszédesebb lett, s elveszté az őt jellemző komoly zárkózottságot, mi gyakran habozóvá tette társalgását.
Széchenyi, mint ifju diplomata. Abban a hosszu fegyverszünetben, vagy ha jobban tetszik, abban a rövid örök békében, mely alatt első Napoleon az osztrák udvarral bizalmas barátságban élt a világ előtt; a hosszu harcz által zárva tartott sorompók lehullottak az országok határain, s hazánk förangu fiatalsága sietett az időt felhasználni, hogy Európát minden irányban beutazza.
A Nap Szava
Mások Keresik