United States or Falkland Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az én nagybátyám a mértéktelenségig nagy régiségbuvár volt, s mikor belemélyedt, azt sem tudta, hogy ebédelt-e már, vagy sem. Egyszer azt kérdezte tőlem: „él még önnek a megboldogult édes atyja?“ Máskor meg egy özvegy unokahugának mondta azt, nagy panaszára, hogy a férje meghalt; „S nem volt több annál az egynél?“
Íme, szeretett unokahúgom, özvegy Volkán Ádámné, ki megvásárolván a sarlósi uradalmat, ez által szomszédi viszonyba lépett nagyságoddal, és én, legalázatosabb szolgája, Góg Ferencz, hites ügyvéd s jelenleg a sarlósi uradalom kormányzója. Tessék helyet foglalni! kiáltott Atlasz úr sugárzó arczczal.
Perczelék éltek-haltak a muzsikáért. A spinét és az ének volt csöndes otthonukban jóformán minden szórakozásuk. S most a váratlan hangverseny ugyancsak kellemesen lepte meg őket. A második strófát már az özvegy is velük dúdolja s Terka szintén megereszti üdén csengő hangját s ez, mint a pacsirtaszó, trillázva fonódik a mind tüzesebben zengő férfihangok közé.
Megérkezése után rögtön mohó kíváncsisággal kérdezősködött atyjától, mikor tartja Sándor esküvőjét s mikor tehetik végre kezöket az özvegy millióira? Mikor tartja az esküvőjét? sóhajtott keservesen Atlasz úr. Mintha az olyan könnyen menne a keresztyéneknél. Előbb meg kell kezdeni a válópert, azután kálvinistává lenni, és ha mindezen keresztül esett, csak akkor lehet szó az új esküvőről.
Épen ennyi a becsértéke a mi nagy bérházunknak a főváros balparti részében. A fiatal özvegy azonban nem igen látszott mulatni e rendkívül érdekes versengésen, mert ásított és nyugtalanul feszengett ülésén.
Igen, élsz még édes gyermekem! sóhajtá Szirmayné nyakába borulva leányának, engesztelt pillanattal fordult Boldizsár felé. Én nem haragszom! Az ifjú csókjaival borítá az özvegy kezét, ki gyermekével lassan eltávozott.
Utóbb mégis csak lebukott, nyakszirtjére esett, meghalt, eltemették s plaine parade volt neki kirukkolva mint az özvegy többször említette is egy egész század a regimentből. Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A számtiszt estéit rendesen otthon töltötte. Korcsmába soha nem járt, ő maga főzött magának s a denaturált spirituszon rostélyost is sütött.
Az özvegy és a két árva gyászruhája volt az uralkodó szín; sírásuk, panaszaik, kesergéseik adták meg az uralkodó hangot. Az öreg asszonyság gyönge egészsége nem volt képes ellenállni a csapásoknak, melyek egymás után sújtották gyermekeit.
A grófnétól akartam megkérdezni, kik voltak szüleim, miután ő anyámat ismerte. Ki volt atyám? Azt nem tudom, viszonzá gyorsan, majdnem ijedten Hermance. Anyádat csak egyszer láttam, ki akkor már özvegy volt, s oly beteg, hogy alig tudott beszélni. És miért kérte föl ő grófnét arra, hogy rólam gondoskodjék, ha egészen idegen volt rá nézve?
Pár pillanatnyi csend következett, mialatt Hermance láthatólag küzdött fölindulásával. És mi történt tovább Solmage márkival? kérdé Eszthey. Úgy él, mint azelőtt, mindenütt fogadva van, s játszsza az érdekes özvegy szerepét. És te ezt helyteleníted, Hermance? kérdé mosolyt erőltetve ajkaira Bertalan gróf, mi azonban szánalmasan sikerült. Minden bizonynyal!
A Nap Szava
Mások Keresik