United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Valami messze búgással kezdődött el, mindig közeledett a hangja s olyan rémséges hangos lett, mintha valami ennél a világnál nagyobb vadállat ordítana le messzi magasról s ugy hallgatott el, mint Urnapján a rossz sortüz, a mit a rekrutákkal vegyes század puffant a levegőbe a templom előtt.
Bemélte és óhajtotta ezt nem csupán férje előmeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világ feltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII. század végén az idegen uralom alatt kétségbeejtő' helyzetbe jutott.
A napos káplárok patkós bakancsa kopog a folyosók aszfaltján, másként csend van mindenütt, csak épen a tizenegyedik század káromkodik borzasztó módon, mivelhogy holnap istennek valamely ünnepe leszen s ekkor ki kell a templom elé parádéba állni.
...Nem telik bele egy óra, otthon a század. Klein Mór leveti a parádés bakancsot, köpenyeget, nadrágot, hamisított díszkabátot, átszámol mindenekről s közönséges kaszárnyaruhát öltvén magára, útra megy. Úgy hívják ezt, hogy utazás. Visz magával a sötét egyesbe két vasdarabot, mikkel kezét a lábához eszközlik s miután nem mekepet, ül a deszkán.
Utána a csizmadia czéh ereklyéjét, a czéh zászlóját hurczolta a legizmosabb legény, mellette a két legfiatalabb mester, az egyik kardosan, a másik egy az éjjeli őrtől kölcsönözött alabárdot emelve, utánna vonultak a mesterség többi tagjai, számra vagy negyvenen, mindenik más század szokása szerint fegyverkezve, de mindnyájok arczán tökéletes egyezésben uralkodott azon kinyomás, melyet vágószékre hajtott juhokon láthatni.
A század különben jól megúszta az eddigi Vormarschot. Megbetegedett kilenc, megsebesült harmincegy, eltűnt három összesen negyvenhárom ember. Helyökbe azonban ötvenhat új fiú jött a Marschtranszporttal, a nyereség tehát tizenhárom ember és egy cigány. Az óriás nevetett. Ez a cigány külön számítódik, tanácsos úr, azért csak tizenhárom és nem tizennégy a Zuvachs.
Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi baj sem volna vele. Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut e dicsőséghez.
Szótalan menetelt a hosszú, kétezer emberes osztály, alig hallatszott más zaj, mint a bádogkulacsok kopott hangja, mikor a szuronymarkolathoz ütődnek s a vidéki szinházak primadonnáira emlékeztetik az embert. A nagy porból csak a lovasított tisztek látszottak ki félig, egy-két század már megunta a rendet s össze-vissza marsolt.
Mikor montom feuer, minten levess ekszere. Ekszere! Ki nem ekszere levess, nem mekepet. Wolhynyaczky kapitán nem azt mondja itt, hogy aki nem eszi meg egyszerre a levest, az meggebed, hanem azt mondja, hogy aki nem csinálja egyszerre a lövést, az nem ebédel ma. Elég kurta és tartalmas szónoklat ez, amit a század, a Wolhynyaczky javított és bővített magyar nyelvtanához hozzászokva, teljesen megért.
Sötét alakok rendetlen csomókba verődve futottak a templom felé, útközben igazgatva meg egy-egy fegyverszíjat. Gyenge zsongás töltötte be a teret s a fölvonuló sorok között minduntalan összekocódtak a puskacsövek s a fekete léniák jobbra-balra hullámzottak. A tér túlsó felén egy század huszár fejlődött föl, néma csendben várva a parancsot.
A Nap Szava
Mások Keresik