United States or Syria ? Vote for the TOP Country of the Week !
1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda kinn régóta két óra van már. 2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is nap lesz. És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember! Leányvár. 1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján.
Ez már sokkal több, mint amit együgyű jóhiszeműségemmel, gyáva megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem. Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a sikerületlen kalandon.
Holnap folytatjuk, hadnagy úr. Meg kell önt győznöm... Gálánsán köszönt és elment. Ki volt ez, Kolár? kérdezte a doktorka. Jóformán magam sem tudom. Talán egy hímnemű és öreg Sherezáde... Érdekes bácsi és jó, jó... Azontúl minden nap ott ült a fiú mellett egy félórácskát. Istápolta. Mulattatta kis történetekkel, érdekes hátterű epizódokkal.
Tehát holnap fölkelek időre, mondá Klára, s egy ideig még Dóziával maradt a kertben, kin különös zavart és izgatottságot vett észre, minek oka megfoghatatlan volt előtte, de föltette magában, hogy ezentúl jobban megfigyeli tetteit, járását-kelését, mert sejté, hogy annak valami titka van, mi a templommal különös összefüggésben lehet, miután csak az az egyetlen hely volt eddig, hová ő nélküle és egyedül ment...
Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más színben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig nem kell tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, isten-ördög hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra elkezdem a nagy művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg vagyonom és hitelem futja!
Dóziát láthatólag megdöbbentették e szavak, s mialatt elhagyta helyét, feszült félelemmel vizsgálta a grófné arczát, ki Obrennéhez fordulva, majdnem félénken mondá: Csak egy napot türje meg őt itt, asszonyom, csak huszonnégy órát, míg kitalálom, mitévő legyek. Nem lehet, nem tehetem. Csak huszonnégy óráig, holnap este eljövök érte és elviszem. Lehetetlen, lehetetlen!
Akárhogy erőlködöm, nem tudok belelátni... Egyébre nem is gondolok, csak mindig... mindig erre... Minden más emlékem, egész eddigi életem olyan, mint ez a sötétség, mely percenkint nagyobb és nagyobb... Egyetlen gondolatom a holnap.
Csak az, hogy holnap pakolsz, oszt megyünk. Hova a csudába? Őszbe fordulunk maholnap; jönnek a vadludak, nem szeretem a gunarak gágogását. Megyünk vissza, Szabolcsba. Az asszony elértette a gonosz célzást. Még gonoszabbul kérdezte: azt hiszi kend, hogy ott nincsen gunár? Különben nekem mindegy, tette hozzá fitymálva s rántott egyet a vállán. A csárdásra rájött a köhögés. Elkezdett hápogni.
A grófné halálsápadt lett, s önkéntelen összecsapta kezeit. Mit beszél... Hogy értelmezzem szavait? kérdé remegő hangon. Egyszerűen azt kell tudatnom, hogy pártfogoltját nem tűrhetem tovább intézetemben, s legkésőbb holnap méltóztassék őt innét elvinni, de ha lehet, jobb szeretném, ha még ma távoznék. De hát mi okból, valami rosszat követett el? Természetesen! Szabad tudnom, mi az?
Leültem elébe a Rüstungomra, amit időközben ledobtam magamról s megpróbáltam kihámozni ebből a zavaros históriából az igazságot. Mondd csak, Regina hogy került ide az a csavargó és ki lőtte agyon? Azonban, ha fáradt vagy és pihenni szeretnél elvárhatok a dologgal holnap reggelig is. A leány felém fordította sápadt arcát.
A Nap Szava
Mások Keresik