United States or Jersey ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kis leány ugyan azt mondta, folytatá félénken Atlasz úr, hogy csak a nagyságos asszony kezébe adjam; de hát én neked mégis atyád vagyok és az öreg asszony is azt mondta, hogy tőled semmit sem szabad eltitkolni. De ne hidd, hogy Klárára rosszat akarok mondani; én nem tudom, mi van a levélben és nem is akarom tudni. Add ide a levelet! ismétlé Sándor.
Kérjük azonban olvasóinkat, ne gondoljanak rosszat felőlünk, midőn az elhagyottat elhagyjuk; mi kénytelenek vagyunk feleségével menni, mert Abdul khán sátorának egyik osztályában, melybe Jeszid Murza Pióczánét vezeté, ránk történetünk fontos személyei várnak.
A grófné halálsápadt lett, s önkéntelen összecsapta kezeit. Mit beszél... Hogy értelmezzem szavait? kérdé remegő hangon. Egyszerűen azt kell tudatnom, hogy pártfogoltját nem tűrhetem tovább intézetemben, s legkésőbb holnap méltóztassék őt innét elvinni, de ha lehet, jobb szeretném, ha még ma távoznék. De hát mi okból, valami rosszat követett el? Természetesen! Szabad tudnom, mi az?
Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos úr is vele van. A nagyságos úr te vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt mondta: jaj, akkor nem adhatom oda a levelet... Micsoda levelet? kiáltott Sándor. Én is azt kérdeztem, hogy micsoda levelet? folytatá Atlasz úr.
Vidovics Feri, mikor este nyolc óra tájban kilépett a fürdőszobájából, teljesen megfeledkezett arról a veszedelemről, mely őt Van der Kerkhoven kisasszony képében fenyegette; egy pillanatig se foglalkozott azzal, hogy rosszat álmodott s nem emlékezett rá, hogy aznap délelőtt, mámora ködében, két leányfejet látott, amelyek mintha integettek volna feléje a fehér jácintok és rózsaszínü gardéniák közül.
rettenetes pusztítást követ el. Az anya szenvedései. A szerelmesek bucsúja. Elutazás. Alig érkeztek meg vadászaink a levélszín közelébe s már rosszat gyanítón futott elébök Szirmayné, aggodalma még inkább nőtt, midőn csak egyik leányát látá, ezt is kisírt szemekkel, és halaványulva a még reggel oly rózsapiros arczokat. Mi bajod, édes gyermekem? kérdé leányát. Semmi, édes anyám, már semmi.
Bocsáss meg, nem akarok róla rosszat mondani, de mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még egyszer olyan jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg asszony belehalna. A mint tetszik, mondá Sándor, egészen elvesztve jó kedvét s ismét visszaesve régi komor merengésébe. Nem láttad ma reggel Klárát? tevé hozzá szünet múlva.
Hisz oly tapasztalatlan volt, nem ismerte a rosszat, a bűnt, a csalfaságot, és Oroszlaynak oly bizalmat gerjesztő volt külseje, egyénisége, minden szava, mintha maga lett volna az élő igazság... Majdnem egy órát töltöttek e boldog együttlétben, azután Dóziának menni kellett, nehogy Klára gyanakodjék.
Egy hétig szinét se látni; azt beszélik róla, hogy talán már meg is házasodott s amikor megjön: tessék, rám se néz! Annyira érdekli az a két leány? Mondjon róluk valami rosszat, lelkem.