Még némák voltunk az elképzelt jelenet hatása alatt, amikor Dombory folytatta: A kis tigriskölyköt a rádzsa nekem adta egy bayadérrel együtt, akit tisztességből el kellett fogadnom; de aztán a hazája határán szélnek eresztettem. Hanem a szebbik leányzót, ezt az én Zulejkámat, elhoztam magammal és felneveltem.

Gúnyos mosolylyal hajtá meg magát e szavak alatt Holcsi és sietve hagyta el a szobát, hol Eszthey akarata ellenére megdöbbenve tekintett utána, azután neje szobáiba sietett, hol azt egyedül találta. Mint mondtuk, ő ama nézve fontos jelenet után teljesen leveté a gondot Dóziára nézve.

A haramiacsapat véletlenül megerősödik, és kik által, Pintye Gregor egy merész tervet gondol. A haramiák hadi tanácsa. Egy fontos jelenet a haramia kapitány előbbi életéből, készületek.

Az összekoccanás alkalmával olyan ügyetlenül viselkedett, hogy akárkit lehetett hibáztatni az esetért, csak éppen őt nem. Vidovicsnak még azt az elégtételt is megadta a sors, hogy az összes jelenlevők szerint ő volt a hibás. Ez a nevezetes jelenet ugyanis egy kicsit másképpen zajlott le, mint a hogy Lolának elmondták. A párbajra nem a cigány szolgáltatott okot.

Ezalatt Lándsa is magához tért első meglepetésének zavarából; mikor Manóval kezet fogott, arczán már ismét ott volt rendes hetyke, szemtelen tekintete, s a két kiváló nagyvilági fiatal ember karon fogva és hangos nevetgéléssel indúlt Atlasz úr felé, ki ez egész jelenet alatt szögletében maradt és feszűlt figyelemmel leste a történt dolgokat.

A nagy jelenet óta, melyben először ismerte meg Sándor féltékenységét s melyben, a mint hitte, őrökre kigyógyította hibájából, most jutott először eszébe, hogy férje gyanúja újra fölébredhet, hogy újra megbánthatja bizalmatlanságával, hogy boldogsága nem nyugszik egészen biztos alapon és saját hibája nélkül minden perczben megsemmisülhet.

Az Eszthey-palotába. Nem soká fog Dózia ott maradni, mondá nevetve a leány, mire az öreg helyeslőleg intett fejével, azután elmondta neki a lefolyt jelenet részleteit...

Ha Atlasz úr zűrzavaros kábultságában, mely a plébános toastja és a következő ünnepélyes jelenet után elfogta lelkét, gondolkozni tudott volna, megtalálta volna magyarázatát annak, a mit tegnap nem tudott megérteni: miért izente Sándor kétszer is a székvárosból küldött sürgönyében, hogy minden jól megy?

Bocsáss meg, nem akarok róla rosszat mondani, de mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még egyszer olyan jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg asszony belehalna. A mint tetszik, mondá Sándor, egészen elvesztve kedvét s ismét visszaesve régi komor merengésébe. Nem láttad ma reggel Klárát? tevé hozzá szünet múlva.