United States or Canada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kitünő figura; olyan mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának született volna. Majd meglátja, milyen jó alak. Kezet nyujtott s visszahuzódott az ablaktól. Calvados azt hitte, hogy elvégezték a dolgukat s menni akart. De gazdája egy mozdulattal megértette vele, hogy másképpen rendelkezik. Ott maradt az ablaknál s megvárta a batárt.
Az érsek kissé elszégyenlette magát. Azonban ha már belekezdett, hát kiismeri tisztjét. Asztal után beszédbe eredt vele, gazdasági dolgokról. Azt hitte az érsek, hogy most már csak utóléri ő kegyelmét a tizenkét itczécske. Hát akkor bámult el, mikor a beszélgetésben elmélyedve, észrevette, hogy hiszen már este lesz.
Ismervén a régi képek törékeny anyagát, a régi művészek naiv receptjeit, már azt hitte, hogy fölöttük áll, vagy legalább is képviseli és helyettesíteni tudja őket. Szentül hitte, hogy újra tudná festeni a kontinens összes múzeumait és most dühbe jött, hogy János oly mély kegyelettel emlegeti a régieket.
Szótlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a komlóval befuttatott kapubolt alá értek, hirtelen szembefordult vele: Ambrosia... meg kell mondanom... Lullus Raymundusnak elakadt a szava. Ambrosia halkan felsikoltott s kezét szívére nyomva futott föl szobájába. Azt hitte, összeroskad. Lihegve állt meg a szoba közepén.
Azután megint irt egy kötet verset Dyoniz, s mint minden poéta, azt hitte, hogy ezek már jobbak, mint az előbbeniek voltak. Előhozatta azután Filoxénoszt s fölolvasta neki az ujabb költeményeit: Nos, mit szólsz ezekhez? Filoxénosz pedig azt felelte neki: Ereszsz a tömlöczbe vissza! Nagyon alapos megjegyzés.
Ezt meg Atlasz úr nem vette észre, s mindkettő azt hitte magáról, hogy a másikat pártfogolja s leereszkedik hozzá, s e kölcsönös pártfogolás és leereszkedés mellett szépen megfértek egymással s mindenki megkapta azt, a mit akart.
Oroszlay kissé csodálkozott hallgatásán, de az előrebocsátott bevezetés után azt hitte, tusakodik a mondandók kiejtésével s azért hallgatott, nyugodtan várt, míg a grófné folytatja beszédét. Hermance egy fényképet vett föl az asztalról s vendégének nyujtva, mondá: Nézze meg ezt a fiatal leányt, kiről önnek beszélni kivánok. Jakab rápillantott s arczán meglepetés látszott.
Mig a szerencsétlen bambán bámult reá a szögletből, azt hitte, hogy borzong a háta.
Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, megállította a kocsit s tanácsot tartott Demeterrel. Te öreg mondta neki ha kozákokkal találkozunk, rá se hederíts, hajts tovább. Ha megállítanak s kérdezik, hogy hova megyünk, azt feleljük, hogy Varsóba. Hogy honnan? Hát Kocinski urtól. Igen, Kocinski urtól. Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok részére dolgozott.
Ha mosolyogva ment el mellette egy munkás, gyanakodva nézett utána s ugy fürkészte az embereket, mintha a lelkükbe akarna látni. Ez nyomta is szegény fejét nagyon, olyan volt, mintha mindig fáradt lenne. Azt is hitte, hogy megvetik.
A Nap Szava
Mások Keresik