United States or Bosnia and Herzegovina ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem is járja, hogy midőn leányodnál elég hely van számodra, idegen házhoz szállj. Jobb lesz nekem a papnál, mondá Boglár Kálmán vidáman, a ki különben nem is idegen reám nézve. Úgyis csak néhány napig maradok itt s e kevés időre nem érdemes újra hurczolkodni.
Castello kapitányt még mindig rázta a nevetés s elfulladva, szakadozottan hörgött, húsos tenyerével térdét csapkodva: Részeg vagy, cimbora, a bölcs Ramiróra mondom, aki tizenhat főnemesnek egyszerre vágatta el a torkát ezen a piacon... az én feleségembe szerelmes... az én feleségembe... nagyon jó... És újra hanyattvágta magát a faragott támlájú széken, a rázkódó kacagástól eltorzult arccal.
JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő és legközelebb ujra a lova elé szaladjon? KATICA: Ugyan ... Jenőke nem rossz gyerek. Most is csak örömében ugrált, mert nőt látott lovagolni. JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni? KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött ... Ugy-e nagyon megütöttem? JÁNOS: Jobban is rávághatott volna! KATICA: Tessék?
Felelj Dózia a grófnak, figyelmeztette őt Hermance, kit szintén nyugtalanná tett férje hideg viselete és komor hangja. Hozzá nem mehettem, s irni nem volt alkalmam neki. De nem is mertem volna hozzá folyamodni... Oh, grófné, nagyon boldogtalan teremtés vagyok. És újra zokogni kezdett, keservesen, szívszaggatóan, mint a hogy az igazi fájdalom tud keseregni.
Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más színben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig nem kell tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, isten-ördög hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra elkezdem a nagy művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg vagyonom és hitelem futja!
Mert szeretőd volt, mert még mindig szeret, mert újra szeretőd akar lenni, kiáltott Sándor hirtelen kitöréssel. A gonosz szellemek egészen erőt vettek rajta s megfosztották eszének józanságától. Arcza kigyúladt, szeme szokatlan fénynyel villogott s valóban oly tekintettel nézett nejére, mintha e perczben gyilkolni tudna.
Nem hiszek a rágalomnak, nincs okom hinni s nagyon sok okom van megbizni nőm szerelmében. Miért kínoz hát mégis az a képtelen gondolat, hogy igazán szerette azt az embert, igazán az övé volt, s ha újra összekerülne vele, ismét az övé lenne szerelme? Nincs ezt hinnem semmi okom, semmi, semmi... és mégis... hátha megcsaltak? hátha igaz volt? Hátha igaz volt?
Mikor korán reggel a mezőn jártam, láttam a fasorban, és köszöntem is neki, felelt Atlasz úr sietve. Hová ment? A falu felé. Egyedül? Igen egyedül, felelt Atlasz úr vontatva. Az öreg asszonyság félénken megrántotta férje kabátját, mintha hallgatásra akarná inteni. De Sándor észrevette e titkos mozdulatot s elaltatott gyanúja újra fölébredt.
Helytelen volt kérdésem és bocsánatot kérek érte; de újra biztosítom, hogy föltétlenül bizhatik bennem, ki reméli, hogy nemcsak hiven, de ügyesen fog eljárni megbizásában.
Az a kérdés, szükséges volt-e a béke vagy nem? Mi volt a fontosabb, az-e, hogy Károlyi a maga és családja vesztével hazájából kibujdosva lovagias hűséget mutasson Rákóczi iránt, vagy az, hogy az elpusztult ország minél hamarább nyugalomhoz jusson és újra gyarapodjék? Az a grationale szokásos volt akkor, nyíltan kérték, nem titkolták.