United States or Nigeria ? Vote for the TOP Country of the Week !


Fájdalom! kiáltott föl egyszerre lángoló szemekkel Somorjay s gyorsan fölegyenesedett görnyedt tartásából és keze ökölbe szorult. Kardos csodálkozva szemlélte és látta rajta, hogy az élvezett szeszes ital erősebb már, mint akarata s izgatottan várta további szavait. Szerettem valakit, mondá dühösen az öreg és azt meggyilkolták! Borzasztó! Meggyilkolták, folytatta Somorjay boszút lihegő hangon.

A szegény fiut előbb megbénította az éles fájdalom s mikor jajgatni kezdtek körülötte az emberek, hogy gazság, aljasság, ha tanu kell, hát ők itt vannak valamennyien... neki pirult az egész arcza, hogy elveszett benne a vörös vonal s lebotorkált a lépcsőn s futni kezdett a kocsi után. Mire néhány lépést tett, már eltünt a fogat s a diák tehetetlen dühvel állott meg az utczán.

Ez utolsó szavak által helyre akarta hozni meggondolatlanságát, de az már kevés hatást tett hallgatóira, hisz mindketten tisztában voltak vele. Az most már mindegy is, kitől tudta meg hol és kilétét Eszthey... kezdé az ügyvéd kenetteljes hangon, mi részvétét akarta kifejezni. Leveléből olvashatta elhatározott szándékát, s én, fájdalom, most már mit sem tehetek megvédelmezésében.

Egy napon elhagyta lakását, s nem tudatta velem hollétét, és csak akkor hallottam ismét róla, midőn az ujságok hozták meggyilkoltatását és nevét, de fájdalom, akkor már későn volt, hogy valamit tehessek érte. A gyermeket azonban mindenfelé kerestettem, kutattam, de eredménytelenül. És mit szándékozott a gyermekkel tenni gróf úr? Mily kérdés! kiáltott föl hévvel Eszthey.

Nagyon vigan voltak. Minden este táncz, zene, ének stb., most szinházi előadásra készülnek, mit, fájdalom, én már nem láthatok. Nem halaszthatta el útját?

Kik voltak ezek a fiatal hölgyek? Óh, szinész-kisasszonyok! Gondoltam. Szóval számíthatunk önre? Egy kicsit bajos volt nem-et mondani. Vidovics úgy tett, mint aki a fogorvos előtt meg akarja mutatni, hogy férfiasságát egy kis fájdalom még nem teszi próbára. Nem, nem teheti magát nevetségessé amiatt a rossz kis gyerek miatt. Természetesen. Köszönöm, hogy gondolt reám. Tehát a viszontlátásra.

Sohasem voltam nős s így nem lehetett fiam, de ha volna, kivánnám, hogy önhöz hasonló legyen! Ez nagy bók volna rám nézve, azonban ön még oly kevéssé ismer engem, hogy ezt a mondást csakis előlegnek vehetem a jövőre. Fájdalom, ittléte már csak rövid időre terjed. Valóban fájdalom! És önnek nincs hatalma arra, hogy sógornője akaratát ellensúlyozza? Nincs, mondá mogorván az öreg úr.

Abdul némán és mélyen hajtá meg magát apja előtt, mind személye, mind magas ipa iránt forró tiszteletet jelentve; de szívében annál inkább égett a dúló fájdalom, mivel kitörni legkisebb szikrájának sem volt szabad, vérbe borult arczát a csekély emberismeretű khán öröm jelének vélte, és sok szerencsét kivánva fiának, távozott a követtel.

Szirmayné szándéka ellen kénytelen volt a várban maradni, mert súlyos betegség köté ágyához, önneit soká kétségben hagyó, nem fogná-e a bús anya szeretett leányát követni; mert bármely mindennapi dolog az, hogy szülék legvirágzóbb gyermekeiket elvesztik, a gyakori eset fájdalmán még sem enyhít; annál inkább megbocsátható vala Szirmay Györgyné minden mérték feletti szenvedése, mert leányát nem csendes, hosszú betegség által készülő halál, nem egy természetes, minden emberen uralkodó vész végezte ki, ő erőszakosan vígság és mulatság közepében ragadtatott el az életből, és nagy Isten! csak meggondolni is, mely kezek által? szokatlan és nem gyakran tapasztalható szerencsétlenség, ha magában csekélyebb volna is, csupán szokatlansága által inkább lesújtja a lelket, mint egy valóban nagy fájdalom, de a melynek okait gyakran s úgy szólván rendesen megtörténni látjuk.

LESBIA: S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? LENTULUS: Ajkam csókol és a szivem szeret, Testem forró, szent mámorban remeg, De az agyam LESBIA: Mondd ki, remegve futsz A vész elől s csókom nem élvezed. LENTULUS: Mikor látok vonagló, bús szivet, Melyet gyötör halálos fájdalom: Jéggé dermed a csókod ajkamon.