United States or Botswana ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az írnokocska megemberelte magát; sziszegve lódult nyeregbe és minthogy csakugyan jó lovas volt, meg is ült most már, ámbár bőgőnek nézte a csillagos eget, olyanokat fájdult a dereka. Se szólt, se beszélt, végigvágott a lován; még meg is sarkantyúzta. Ugy eliramodott tehetetlen dühében, hogy csak úgy porzott utána a puszta.
Soknak már kenyérre valója se volt, éhesen, szomjasan csavarogtak a többi közt s mikor hiába vártak segítséget, sehonnan se jött, a tehetetlen ember vak dühével vetették bele magukat a nyomorba, káromolták a czudar világot, a mely dőljön össze, mert úgy se ér semmit; eladták a hátukról az utolsó zubbonyt kenyérért és pálinkáért s aztán kábultan várták, hogy mi lesz.
Igy volt, instállom sziszegte a megsérült munkás és Dömötör felé köpött tehetetlen indulatában. No, ez rendben van mondta az ellenőr a fölháborodás, a harag, a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott hangsúlyozásával.
Ablakához állt és nézte az utcza nyüzsgő életét, mi, látva a mások jövését-menését, saját tehetetlen képzelgését juttatta eszébe, majdnem szégyenlette lelki állapotát, s el akarta magával hitetni, hogy Eszthey grófnéhoz kell mennie, hírül vinni, amit Holcsi ügyvédnél látott és tapasztalt.
Nem beszéltek sokat; de minden szónak volt valami különös izgató értelme, amit váltottak. „Hát igazán gondolt rám?..." „Lássa, milyen nyomorult a tehetetlen leányok sorsa..." „Még megvan az az almavirág, amit magától kaptam..." „Én meg a legszebb verseimet magához írogattam..."
A Nap Szava
Mások Keresik