United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Két év múlva, már ki fogja kapni. Százezer forintot. Igy beszéltek. Aztán a vendégek visszamentek a korcsmába. Mindenki szidta a tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az ajtófélfához támaszkodva nézte, hogy apró kék bárányfelhők vannak a hold alatt és ujjaival fésülte a haját. Szél volt és a feje felett zugtak a fekete kerti bokrok. Most hánykódik a tavasz. mondta a szobaur.
És csodálatosképpen a grófné el is ment hozzá, de hogy mit beszéltek együtt, azt én sohasem tudtam meg, csak annyit láttam, hogy a beteg hervadt arczán reménysugár csillogott s utolsó napjaiban széppé tette. Mi volt a gyermek neve? kérdé Kardos. Dózia.
Az uraknál szétszórva laktak a mérnökök, a megye adott melléjük hajdukat s ezek a czifrazsinóros hivatalos emberek bizonyos elitet képeztek a többi cselédség és a parasztok közt, külön asztalhoz ültek a korcsmában, a munkáról beszéltek s bort ittak és nem pálinkát.
Délután elviszlek Rubin urhoz, aki derék mesterembert nevel majd belőled. Aki nem szereti megtanulni, az még mindig nagyon szépen bekötheti a könyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, hát légy inas. Csak pofozzon a Rubin... Anyám kiáltott a másik szobából: Gyere csak, kérlek. Apám bement, megint beszéltek valamit németül.
No, Franci mondta akkor Zelma néni nem akarsz felmenni az öreghez egy kis bort inni? Nem kell nekem, felelte ifjabb Novoszád Ferenc. Hát lent maradt ő is és talán tizenegy óráig ültek az udvarban és nem beszéltek.
Igy beszéltek és az ecset szárával ásták ki a földet a gömbölyű kövek közül. Lenke odajött, mert a szétszóródó, rögöket kukoricának vélte. A hölgy odacsalta magához és megint arra akarta tanítani, hogy féllábon álljon, mint a gólya. Hát már ez se fog sokáig élni szegény szólt le Zelma néni a lépcsőről. Miért? Miért nem? riad fel a hölgy. Hát holnapután ünnep van.
Nem beszéltek sokat; de minden szónak volt valami különös izgató értelme, amit váltottak. „Hát igazán gondolt rám?..." „Lássa, milyen nyomorult a tehetetlen leányok sorsa..." „Még megvan az az almavirág, amit magától kaptam..." „Én meg a legszebb verseimet magához írogattam..."
Talán nem lett volna okom a bánkódásra, hisz igaza van, megvolt mindenem úgy, mint a többieknek, de fájt szívemnek az, hogy mindnyájan otthonukról, testvéreikről, szülőikről beszéltek, csak én hallgattam némán, szó nélkül, mert nekem nem volt mit mondanom s nem volt kiről beszélnem.
S nemcsak ez az örömük veszett kárba, hanem még a pezsgő habzásában sem gyönyörködhettek, a vendég úgy töltötte a poharakba, mint a közönséges bort. Atlasz úrnak mindezt néznie kellett s még az az elégtétele sem volt, hogy dicsérjék a pezsgőjét. Megitták, mint akár a vizet, s beszéltek más tárgyakról, mintha a franczia pezsgő mindennapi italuk volna.
Fütyülök rájuk. Ugy is levették már a kezüket rólam. Főzz teát Géza, aztán mutasd meg mit dolgoztál. Jungéknál vendégek voltak és odakölcsönöztem a csészéimet. De lehet a lábosból enni kanállal. Igy beszéltek. Aztán a szobaur teát főzött a lábasban és két kanalat hozott. És mikor a teát megitták, előhuzta a kész képeket a zongora mögül és azokról beszéltek.