United States or Spain ? Vote for the TOP Country of the Week !
Semmi az, amit a kalendárium ir mondta a szobaúr. Felállt és tiz ujjával fésülte hosszú, borzas haját és nézte a holdat. Semmi az, amit a kalendárium ir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hideg volt, hogy az október sem mindig olyan. Tizenkét táncos az, aki nem megy mindig rendesen egysorban. Január van mondják, az emberek: szánkáznak és korcsolyáznak. De egyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak.
A szomszédból is átjött a fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a feleségével. Egyforma keményített kék kötőkben álltak vállal összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: Hát már május hónap van. Miért gondolja Zelma néni? kérdezte a szobaúr, aki a maga ajtaja küszöbén ült törökösen. Mert a hold alatt olyan szép világoskék bárányfelhők vannak. Tessék nézni.
A Repce-utczában az uraság felől még mindég nagyon homályos fogalmuk van az embereknek szóval, majd elválik, csak türelem. Egy napon beköltöztek az uj lakók, Szoboszlayné és leánya, Berta. Két kocsin elfért minden holmijuk. Az asszony kissé megkopott fekete ternó-ruhát viselt, a leány pedig sima szürke köntöst. Hamarosan berendezkedtek s harmadnapra már megjelent a szobaur is.
Ne-e-em dadogta ifj. Novoszád Ferenc. Hanem a hölgy épen jobbra nézett a szobaur felé, aki mozdulatlanul állt. Akkor kitárta karját és felkiáltott: Géza! Szervusz Géza! Szervusz Alice mondta a szobaur és földhöz vágta a palettát és az ecseteket. A paletta egészen összetört és két ecset is. Aztán fogták egymás kezét és a hölgy azt mondta: Géza. Hát itt vagyok. Milyen nagyon-nagyon szép itt.
No, Kálmán mondta lágyan és megsimogatta a homlokát hiszen ez csak mese. Jung Kálmán nemet intett a fejével. Talán azt akarta mondani, hogy nem a mese okozta a könnyeket. Hercegné sugta aztán ugy-e, ha meggyógyulok, engem is elvisz automobilon kocsikázni? Hogyne vinném, Kálmán. Elviszem messzire, gyönyörű kertekbe, fényes kastélyokba. Akkor a hölgy felállt és bement a szobaur lakásába.
Akkor délelőtt sem ifjabb Novoszád Ferenc, sem a szobaur nem dolgoztak semmit, mert délig mindig kukoricát dobáltak a libának. A szobaur elnevezte Lenkének. Azután több napig igy éltek és nem volt semmi zavar. Minden reggel kijött ifj. Novoszád Ferenc a rossz cipőkkel és a csirizzel. Később pedig kijött a szobaur a festőállvánnyal, ecsetekkel és odaült melléje.
Mennyit fog az érni nekem ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt mondja: szeret? Ki szerethet igy? A hölgy megint visszaesett a díványra és zokogott. A szobaur az öklére támasztotta a fejét. Igazad lehet Alice mondta. Talán nem is szabadna másnak ezt kimondani, csak annak, aki halálán van. Mert mi az ami még elmúlhat? Az már nincs is. Milyen hatalmas biztosság, milyen fölény a halál.
Egy szobaur sem érdemli meg, hogy ilyen leveleket kapjon. A hölgy eltette a selyemszalaggal összekötött leveleket és bement a szobaurhoz. Igy csomagolsz? kérdezte tőle. Igy. Pakolom a Svábhegyet, a Jánoshegyet, meg a Hármashatárt. Embereket nem lehet igy elpakolni. Kár. Rosszkedvű vagy, Géza. Megbántottalak valamivel? Nem, Alice. Csak hervad a tavasz.
Egy este tizenegy óra tájban megint eljöttek az alagút felől azok a fiatalemberek és lányok vagy tizen és kopogtattak a szobaur ablakán, aztán bemásztak rajta és kihúzták a szobaurat az ágyból és felöltöztették. Zongoráztak és lármáztak, aztán elmentek mindnyájan éjszaka a Jánoshegyre. Zelma mondta ifjabb Novoszád Ferenc a feleségének az ágyban. A hercegné is köztük van. Hallom a hangját.
Géza, nem, nem, nem tehetek róla. A hölgy eltakarta az arcát. Géza, mondta sok idő múlva haragszol rám? Nem, Alice. Hát miért vagy olyan szomorú. Neked mindegy lehet. Nem? Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, Alice mondta késő van már. Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit. Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy megfogta a szobaúr kezét. Ne haragudj rám, Géza mondta.
A Nap Szava
Mások Keresik