United States or Laos ? Vote for the TOP Country of the Week !
Még a főhadnagy is így érezte. A világért sem szólt volna ellene. Igaza van, súgta a feleségének, menjünk. És csakugyan, úgy érezte, hogy igaz, akkor nem lehet baj. Késő ősszel, amikor már jóformán minden mezei munkán túl voltak és a puszta unalmassá, egyhangúvá kezdett válni, a főhadnagy nem bírta el a semmittevést és bejárogatott a városba.
Erre eleresztettem üssön beléd a mennydörgős mennykő. Én bizony nem birkózok vele többet. Fogd meg, mert elviszi a szél! kiáltotta a leány és maga is utána kapott, de már késő volt a ponyva repülni kezdett szárnyak nélkül s egy szempillantás alatt eltűnt a Morelli-féle Graben vízzel telt mélységében. Oda sodorta be a dühös szélroham. Kár volt elereszteni mondotta neheztelve Regina most ázhatunk.
Ott mégis csak volt valami, egy kis társasélet, meg kaszinó, ahol kártyázni lehetett. Akárhányszor csak a késő éjszaka vetette haza. A felesége eleinte ébren várta. Azután megszokta elmaradását és már nem várta meg; másnap az ura délig aludt, ebéd alatt ásított, unatkozott, alig várta, hogy újra fogathasson és mehessen.
E munkájában erélyesen járt el s nem egy gazdatiszt, ki szerzett babérjain nyugodtan vélt pihenhetni, megtanulhatta, a mit rég elfelejtett, hogy hogyan kell szántóknak, aratóknak kora reggeltől késő estig a sarkában lenni. Az érsek azt tartotta, hogy most ez a legjobb politika, s legkülönb zöld asztal a zöld mező.
Ez volt az egyetlen és legfőbb nyalánkság, melyről Rozália asszonyság már gyermekkorában álmodozott, mely után titkon és hiába epedett, mikor a kezdő és törekvő Atlasz Samu fiatal felesége volt s a melyet csak késő öregségében ért el, mikor már meggazdagodtak s megengedhettek maguknak efféle fényűzést.
Jól látsz, Regina? vetettem oda, mialatt holmimat a legnagyobb sietséggel szintén összeszedtem. Jól látok... szent isten, szaladjunk az erdőbe! Csak az erdőbe... az erdőbe... ott nem fognak meg! Siess, az istenért... amíg nem késő! Még messze vannak, de az egyiknek lova is van...
Milyen jót nevetne, ha estére azt hallaná, hogy ez a hetvenkedő kisasszony lefordúlt a lóról. De ezen nem volt alkalma nevetni. A kirándulók késő este széles jó kedvvel érkeztek haza s a vacsoránál nem győzték eléggé dícsérni a mai élvezetes napot. Atlasz úr, ki egyedül ült az asztal végén, mert az öreg asszonyság már lefeküdt, hiába leste, hogy a kisasszony lefordulására kerüljön a szó.
Köszönhette annak, hogy hirtelen megrökönyödésében elfelejtett hivatkozni jó barátaira, a belügyminiszterre és a főkapitányra; hogy nem kiabált hangosabban, dühösebben, élesebben, mint a rendőrellenőr s merthogy tiszta, gyermekes, megilletődött szívében megállott a vér, arra gondolva, hogy milyen botrányt csinált az ostoba fejével, hogy nyomorékká tett egy kétkezéből élő munkásembert és rossz hírbe hozott egy ártatlan kékszemű menyecskét ... Mire eszébe jutott, hogy talán védekezni is lehetne, már késő volt, ott állt a szoba sarkában egy gyuladt szemű zsebmetsző és egy rongyos szoknyáju, rosszszagu utcai leány társaságában, akik torkuk szakadtából röhögtek rajta és komisz öreg szoknyavadásznak csúfolták jókedvükben.
LENTULUS: Nem meghalni, élni vágyom veled, Nem egy percig, örökre kell nekem A te csókod... Lesbia, jöjj velem, Még nem késő, megmentjük életünk', Aztán együtt Menekülés nincs, Lentulus sehol! Te még gondolkodól, Mikor forró csókkal vár kedvesed?! LESBIA: Igen Titus, igazad van neked, A szenvedélyt megyilkolja az ész LENTULUS: Az élet vig és a halál komor, Miért hivod? Jöjj!
Azt mondta, hogy még ez se jutott az eszébe, az se, ilyen hajszában az ember mindent elfelejt... A vén fiu pedig nyögött mellette: A mama, a mama... A szanatóriumban szomoru csend fogadta őket. Mikor az öregasszony szobájához értek, éppen kifelé jött a tanár. Már késő kérem. Meghalt. Az öregebb testvér neki vágta magát az ajtónak... Lihegett a melle s ordítani kezdett mint egy nagy állat.
A Nap Szava