United States or Dominica ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az öregebb így szólítá meg Szirmay Istvánt, mert ő vala a tisztes öreg: Bácsi, vigyen el minket is a vadászatra. Édes gyermekeim! mit fog mondani anyátok? Ő sem ellenzi. Mondá nagy sebességgel Ilka, s anyjához fordult, jobb karját annak nyakára tévén. Ugy-e, édes anyám, te megengeded. Mit akartok, gyermekek! Felelé ijedten az anya, ott annyi lövés között, mily könnyen eshetnék baj.
Öcsém! vagy bátyám; mert ki tudja, melyikünk öregebb; hosszú zsivánkodás által te bizonyosan sok pénzt szerezhettél magadnak, menj, fuss innen idegen országba, én magam kisegítlek a határon, élj ott; ha lelkiismereted és az atyai átok engedik békével; nehogy itt a tested szálljon föl, és lelked alá.
Hátul csendes, rekedtes hang szólott bele a beszédbe. Gyere már. Mérgesen riadt rá a vén vidékire a fiatal Glubovitz. Intézkedni csak kell! Hívják ide a Ferenczet! Mindenfelé kiabáltak: Ferencz! Ferencz! Hátul pedig sötéten bámult a sok ember közé az öregebb Glubovitz. Végre elindultak. A fiatalabb testvér az egész uton szidta az öreget.
Nem hagyta békén a szobalányt, felelt az öregebb Jóska elégedetten. S a szobalány panaszkodott? Van esze, hogy panaszkodjék! De véletlenül rányitottam az úrfira. Azt képzelte, valahol messze járok. Nos aztán? Volenti non fit injuria. Ha a leány megbocsátott neki, miért ez a szigoru példa-adás? Hja, barátom, a fődolog: a rend. Ennek már így kell lenni.
Ismertető jelül nekem, mint öregebbnek ezen arany lánczon függő emlékpénzt hagyta a belé rejtett boldogasszony képnek felével, öcsém az ezüst másik felét kapta. Most sebesítve találtam őt a csatatér körül, és segedelmet kérvén tőlem, a szerencsétlen jel által bennem öregebb fiára ismert. S a pokol minden kínjai azért reád, hogy miattad egyszerre kellett atyámat és rettenetes átkát föltalálnom.
Kérem a Gizi kisasszonyt. A kisasszony nem igen sietett, s az öregebb Glubovitz a sorsába beletörődve, csendes megadással várt hátul, nekivetve a hátát egy oszlop batiszt kelmének. Gizi kisasszony, ne mulassa el a napot az inasokkal! Nem, kérem. De igen, kérem. Ha szüksége van rá az embernek, sehol se találják. Tartsa itt az orrát! Menjen fel a raktárba s a nyári holmiban csináljon egy kis rendet.
Báró Tomahidy Ferencz urnak az öregebb kocsisa, a ki szintén Ferencz, de csak az egészen közönségesek közül, elfogta a lépcsőn a kisasszonyt és alázatosan megkérte, hogy szólhasson egy pár szót, mert már nem birja tovább magában tartani, ha kocsis is az ember. Van benne becsület, különösen, ha annyi derék urat szolgált, a milyen a fiatalok között már nem igen akad... No hát mi baj?
Lola jó messziről észrevette a követséget s figyelmeztette Mirát: A gavallérjaid hűségesen megvártak bennünket; nézd, hogy törtetnek előre a postillonok! Mondd, hogy: gavallérjaink. Mert csak az egyik az enyém. Melyik, ha szabad kérdeznem? Mira álnok mosolylyal felelt: Válassz te; te vagy az öregebb. Én megelégszem azzal is, aki neked nem kell. De zavarba hoználak, hogy ha választanék, ugy-e?
Azt mondta, hogy még ez se jutott az eszébe, az se, ilyen hajszában az ember mindent elfelejt... A vén fiu pedig nyögött mellette: A mama, a mama... A szanatóriumban szomoru csend fogadta őket. Mikor az öregasszony szobájához értek, éppen kifelé jött a tanár. Már késő kérem. Meghalt. Az öregebb testvér neki vágta magát az ajtónak... Lihegett a melle s ordítani kezdett mint egy nagy állat.
Soha sem gondolt arra, hogy állandóan leányának falusi magányában maradjon. Sokkal öregebb már, hogysem megszokott életmódjával föl tudna hagyni, s azt hiszi, meghalna, ha mindig egy helyben kellene maradnia. Már ő csak ezután is utazgatni fog egyik barátjától a másikhoz, s vendég lesz ezután is mindenütt, mint eddig volt.
A Nap Szava
Mások Keresik