United States or Bahrain ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egyszer ugyanis aluminium-gyártás közben véletlenül egy nagy karbidtuskót kapott, melyet nem ismert és mint értéktelen tömeget félrelökött. De valahogyan víz jutott hozzá és akkor megcsapta orrát a kiáradó gáz kellemetlen fokhagyma-szaga.
Úgy, hangzott az örvendő válasz hogy ha csak a fene megint bele nem üti az orrát ma elintézhetjük ügyünket az ellenséggel és aztán fel is út, le is... mehetünk haza. Ezt a kedves együgyűséget annyi melegséggel tálalta ki nekem a vasnak ez a kitűnő májsztere, hogy nem tudtam nevetni rajta.
A bolyongás után most, ötödnapra jutottak járt útra megint, az ezred sárga és fekete volt a reáragadt sártól, a hangulat nyomott s a boroskocsik sehol. A déli pihenőre az ezredes már mérges volt, nem kapott sehol egy pohár italt. Boszusan verte a csizmája orrát az árokparton, ahol ült, a botjával, s már azt is megtette, hogy a csapat után jött mozgó kantinos borából akart inni.
Hallottam, hogy nevet, nyilván a nehézkesen szaladó »csizmás kandúrt« találta felette nevetséges látványosságnak, úri személyemben, de azt is hallottam, hogy tüsszög és folyton az orrát fújja. Ez kielégítette kárörömömet. Kikapott az én »horgas«-om is, de az ő fitos mókusa is megkapta a magáét, tüsszöghet, míg a penetráns ajándéktól megszabadul.
Holló a csonthoz ment, megszagolta s az orrával a fehér felé lökte. Ő maga úgy is tortaféléket szokott enni. Újból közeledett. Összeértették az orrukat. Holló a maga fekete orrát amannak a rózsaszín fehér orrával. Hupp! mondta egyszerre a Holló és ugrott egyet.
Régi képei, falfestményei fölpattogtak, a vakolat számos helyen lehullt és fehér sebek borították a mély kék és ragyogó vörös szenteket és angyalokat. A domborművek már alig voltak fölismerhetők, a kőszentek orrát lecsókolta a zarándokok rajongása. Törött istenbárányok és csonka feszületek roskadoztak a falmélyedésekben. Ideje volt, hogy e sivár romlásnak gátat vessen a restaurátor keze.
Maga a kapitány is, bár még szótalan, de tetszőleg olvadó komorsággal nyugvék. Csak az egy czigány volt kizárva ezen örömökből, mint Ádám ősünk a paradicsomból, s oly érzelmekkel tekintgete az üstre, annak szájingerlő szaga orrát megütvén, milyekkel hajdan a pusztákból kivánkozott Izrael nemzete vissza Egyiptom húsfazokai felé.
Nem tudtam megállani, hogy el ne nevessem magam. Csak nem haragszol erre az ügyes fiúra? Útálatos... ismételte megvetéssel a leány. Elfintorította orrát és haragjában kiköpött maga elé a földre. Dehogy is! Van ennek esze. Van... Hazug ganef! Egy szó sem igaz abból, amit mondott. Baj az? Szemtelen hazug... Szerettem volna szembe köpni! Ezt az ügyes fiút? Ezt. Huh, be mérges valaki!
A Nap Szava
Mások Keresik