United States or Jamaica ? Vote for the TOP Country of the Week !
Erre most nem felelhetek, sőt azt hiszem, soha nem is fogok felelni, de hisz az rád nézve mindegy. Nem egészen, viszonzá szomorúan a leányka, mindenki szereti tudni, kiktől származik, s mindegyik tudta is, a ki az intézetben volt, csak én nem, és ez sokszor nemcsak leverőleg, de szégyenítőleg hatott rám. És mégis mostanáig sohasem kérdezted azt tőlem.
Az asszonyban, barátom, a fődolog az, hogy tudja a módját annak, amit tennie kell. Ha másra is van esze, az nagy szerencsétlenség. Tőlem beszélhetsz vele, öreg, a pizai toronyról, a szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus jóslatairól, én csak azt mondom neked, hogy nem szeretem azt a dámát, aki okosabb akar lenni, mint Deák Ferenc.
Ha akarták volna, hogy velök menjek, a pap ültethetett volna az ő kocsijába, úgyis ő hajtja a lovakat. De nem mert hívni, tevé hozzá önmagát vigasztalva, akárhogy barátkozik evvel a festővel, mégis érezte, hogy méltóságomon alul volna egy kocsiban ülni az én fizetett festőmmel, a ki előleget kért tőlem.
Majd egyszer... később... el fogok vándorolni a hazádba és fölkereslek de addig jó lesz, ha minél messzebb igyekezel tőlem maradni. Nem szakítottam félbe ezt az elkeseredett dunnyogást. Igaz, hogy nem is tudtam volna. Hiába... szegénynek sokban igaza volt, ha nem is mindenben. Ezt be kellett magamnak vallanom, bármint tiltakozott is ellene jóérzésem.
Nem, nem! én leányomtól el nem válok! mit ér szabadságom, mit ér életem, ha a legkedvesebb elragadtatik tőlem? Édes leányom, én el nem hagylak! És szorosabban kulcsolá karjai közé a remegő Ilkát. Öreg, te szólj, én férfiakkal akarok beszélni. Mondá boszúsan a herczeg, valamivel szelidebben hozzá tévén: Visszaadom elrablott javaidat is, csak Ilka engem szeressen.
Mi az öreg asszonynyal szépen meg fogjuk magunkat húzni ebben a pár szobában és itt fogunk magunknak teríttetni is. Micsoda beszéd ez? kiáltott Sándor elkedvetlenedve. Egészen el akartok vonúlni tőlem? Annyira megsértettelek, hogy megtagadtok?
Az ablaküvegeken azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár János, Ida és Riza Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát van rajta. Mit akarsz tőlem? JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket.
Sirni látván leányát, az ő szemei is könyekkel teltek meg, s hosszú ideig nem beszéltek együtt, míg végre Veronika kérdezte. Tehát semmi öröm vagy megnyugtató hírt sem vihetek Dóziának? Tőlem nem s legjobb szeretném, Veronika, ha nem keverednél ez ügybe, mely csak rosszat foglalhat magában. De ha Jakabot boldogsághoz vezetné! És te, ki szereted őt, mással kivánod boldoggá tenni?
Lullus Raymundus átdobta magát az erkély korlátján s letérdelt előtte: Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett jönnöm. Ambrosia hátralépett s karjait védőleg terjesztette maga elé. Ne húzódj el tőlem, folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre fölszabadult áradatban ömlöttek, az a szerelem, amely engem idehajtott, tiszta és szent, amilyen te vagy, nincs rajta a föld szennyéből semmi.
Ami tőlem tellett, az mindössze annyi volt, hogy titokban meg mertem egy kicsit kritizálni a természetet, amely egy ily sovány és mindenképen vézna testecskét, mint amilyen ezé a Regináé volt, ily semmiképen hozzá nem illő női szépséggel tüntetett ki. Kárpótlásképen tette, vagy azért, hogy korlátlanul szeszélyes hatalmát a kotnyeles ember bámész szemeibe csillogtassa én nem tudom.