United States or Guadeloupe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tehát az orvos a nagy sietséges igyekezettel azt nyerte, hogy egy éjszaka kinn hált az ég alatt a szekéren jó vetett ágya tőszomszédságában. Hogy fejezi ki a süketnéma jelekkel Deák Ferenczet?
Én, főbiróságot viselt ember, ekklézsia kurátora; arra a bolond falóra felüljek és csavargattassam magamat, kintornaszó mellett! Hiszen gyerekeknek való az! Már pedig bátyám, ez a legdivatosabb mulatság; még Deák Ferencz is, valahányszor kijön, mindig szokott egy pár tourt tenni a Ringelspilen, s oly ügyesen tud szurni a czuczával a török fejhez, hogy mindig a két szeme között találja.
Két órája már, hogy Wesselényi a gyülésen menydörög s a jegyző keze megdermed a fáradság miatt; midőn az ellenpárt felbérelt makfalvi szikulusa közbekiált: Elég már, méltóságos báró ur, azért a kis cziherért! E kis intermezzó annyira megzavarta a bárót, hogy nemsokára megalapitotta a makfalvi református elemi iskolát. Miért nem sikerült felrobbantani a lánczhidat? Társaság volt Deák Ferencznél.
Mikor még Deák Ferencz Kehidán lakott, egy rokona meglátogatta őt. Ebéd után szivarra gyujtanak s még jóformán félig sem szitták ki szivarukat, midőn Deák igy szól rokonához: Tedd le öcsém azt a szivart, s gyujts rá másikra. De hiszen még csak félig szittam el bátyám, jó lesz e még. Tedd félre csak a szivar ha egyszer félig elégett, már nem jó. A rokon engedelmeskedék és másikra gyujtott.
Aztán elvitte egyenest a „schiffmannsplatzra“ s ott kinálgatta a házalóknak. Az ott állomásozó rendőrnek feltünt ez a ruhaáruló alak. Megszólitotta, hol vette a ruhát. Mit? Én X. volt honvéd vagyok. Ezt az öltözetet Deák Ferencz ajándékozta nekem! No, majd megkérdezzük tőle, kövessen. És elvezette a kapitánysághoz.
Tehát midőn a koronázási ajándékot kiosztották, egy, majdnem két évtized szenvedéseitől megtört, ütött-kopott ruházatu egyén, ki arczán a borital tulságos élvezetének kinyomatát viselte, és szintén honvéd volt: azon alkalommal, midőn Deák közbenjárását a segély iránt az „öreg ur“-nál kikérni járt, annak egy egész öltözet fekete ruháját ellopta.
Egy dunántuli fürdő látogatói előtt általánosan ismeretes egy születésétől fogva süketnéma földbirtokos, ki különben sokoldalu müveltséggel s igen kedves kedélylyel bir s csak ugy elpolitizál a közügyekről jelekkel, mint a leghangosabb szónok; feljegyzésre érdemes, a hogy e néma honfi szokta Deák Ferenczet kifejezni, mikor felőle értekezik: először a bajuszán egyet sodorint, ez annyit tesz, hogy „magyar“, azután összefogott öklének hüvelykujját kimereszti, ez azt teszi, hogy „első“; és igy „első magyar“, ebből aztán értheti minden ember, hogy „Deák Ferencz“.
Miféle bonvivant-tal? kérdek azok elámulva. Hát, mint ez a Nagy Leo. Csak ismerem tán. Te, szerencsétlen! Hisz ez Deák Ferencz volt! Utczu megfordult erre a nyiri pajkos, nyargalt a postára, helyet váltott s ugy hazament, hogy sohse látta többet senki. Bölcs bolondság. Füreden történt e napokban.
Majd elmegyek valamerre hidegvizre, kikuráltatom magam, mert valami nehéz nem lehet a betegségem. Soha maniatikus hajlamaim nem voltak... De igen, mégis egyszer, ez is inkább komikus, de ön előtt nem akarok elhallgatni semmit. Egyszer azt hittem, hogy üldöznek. Már nagy deák voltam, hetedik vagy nyolczadik osztályos... Különben mit tartozik ide az egész. Hogy mondjam?
Az asszonyban, barátom, a fődolog az, hogy tudja a módját annak, amit tennie kell. Ha másra is van esze, az nagy szerencsétlenség. Tőlem beszélhetsz vele, öreg, a pizai toronyról, a szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus jóslatairól, én csak azt mondom neked, hogy nem szeretem azt a dámát, aki okosabb akar lenni, mint Deák Ferenc.
A Nap Szava
Mások Keresik