United States or Northern Mariana Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Olyan haszontalan életet élek, hogy önmagam előtt szégyenlem magamat, ha meggondolom, hogy mi is vagyok voltaképpen. Semmi, igazán semmi. Ez az üresség rettenetesen hat az emberre, ha egyszer rájön. Gazdálkodik. Dehogy, ezredes ur, ez csak tévedés. Én is hittem ezt egy darabig, de már látom, hogy nem igaz. Ha ott vagyok, akkor is az az én gazdaságom, mint ha nélkülem csinálják.
S mennyit tesz pénzértékben ez a rengeteg csokoládé? Harminc-negyven milliót. Tudja, náluk tíz millió az már nem is határoz. Csinos parti! S maga mióta udvarol neki? Komolyan beszél? Persze. Az egész város tele van vele. Én azt hittem, hogy tréfálunk. De ha komolyan beszélünk, mondja, kedves Mariska, mire volna jó nekem a Van der Kerkhoven kisasszony roppant gazdagsága?
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
De hogy ilyen nagy ur, azt meg sem hittem volna. Nefélsz Pista. Onnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhanczának a neve, hogy őt sem tanitotta meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni.
De hisz az nem lehet hatással az ő vele való viszonyára. Azt nem is hiszem, sőt mint láttam, messze terjedő következtetést von le ezekből a dolgokból a multra nézve, s nem hittem volna oly találékony eszünek. Miféle következtetéseket? kérdé mindjobban meglepetve Holcsi s nővére előtt megállva.
Engem boszantott ez a mosolygás. Azért mikor a háziasszonyunk kiment, megkérdeztem tőle: Neked tán tetszik ez a história? Tetszik hát! felelt. És nevetett a szemtelen. Eh, veled nem lehet beszélni!... Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor azt hittem, hogy már alszik, egyszerre megszólalt: Különben nem tudom, mit tartozik rád ez az egész eset? Nem bántott téged senki.
Pár perczig némán ültek egymásnak szemközt, mialatt a szolgák kivonultak, azután Hermance kérdés nélkül mondá: Képzeld, Berni, mi történt ma velem; én, ki fél életemet e városban töltém, eltévedtem. A gróf kételkedve s figyelmesen tekintett rá. Egész nap iszonyú fejfájásom volt, folytatta kissé akadozva a grófné és azt hittem... A reggelinél nem említettél arról semmit, vágott szavába a gróf.
Telve voltam ábránddal az élet, s reménynyel a jövő iránt és magamról itélve, azt hittem, az egész világ hozzám hasonló békében, csendben, élvezetekben tölti életét. Egymásután két gyermekem született s ekkor oly boldognak, elégedettnek éreztem magamat, hogy nem kivántam több kegyet a Mindenhatótól. De talán untatom? A világért sem, grófné, láthatja arczomon az érdeklődést.
Oda vitték! kiáltott Sándor hirtelen megállva. Mit jelent ez? Miért vitték? Hát nem méltóztatik tudni? Azt hittem azért méltóztatott jönni. Oh mily csapás, mily szerencsétlenség! Szegény Lilla húgom bele fog betegedni. És a botrány! a törvényszéki tárgyalás. Oh! oh! Semmit sem tudok. Mi történt? Feleljen! kiáltott Sándor izgatottan.
Ugy megölelt, hogy mozdulni se birtam. Azt hittem, hogy szeret, hogy attól fél, hogy valami bajom támad, s ha mentem magával, hát az csak azért volt, mert olyan nagyon kért... A lány idegesen, gonoszul kaczagott: S ez persze jó volt magának. Megkimélte a a bőrét. Jó bőr, ha mindent eltűr... Ne bántson. Meg fogja bánni, ha igazságtalan. Belekapaszkodott a karomba. Nem igaz.
A Nap Szava
Mások Keresik