United States or Jordan ? Vote for the TOP Country of the Week !


És legalább nem érezte a fájdalmat sem, hogy vele együtt egész családját ugyanaz a rettenetes sors érte, ami őt... Ugy-e, ez iszonyú? Elveszni úgy, mint ő... szent Isten... és a többiek, szegények! Ugy-e, nem csoda, ha ezek az iszonyatosságok egy kicsit megzavarták a fejemet? Rám emelte szomorú tekintetét, mintha választ várt volna.

Most a nép ijedése kétségbeeséssé vált; mert a szomszéd faluk több lakói, kik a veszély előtt elillanhatának, érkeztek az udvarba, s iszonyú színekkel festék földieik szerencsétlenségét.

Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, melynek ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely iszonyú feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták ámító találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez.

De nagy vala bűnöm, s így csak hozzá mért az iszonyú büntetés. A szatmári őrsereg tisztjei gyakran jártak Megyesre. Egy tiszt Lenkámra veté szemeit, gyalázatos lelkében a csábítás csak egy mulatságos, nevetséges volt.

Kérdé a tatár, Ilkára mutatván, Bogdanut. Ugyanez. Felele a bojár, szokott hidegsége egy kevéssé, de alig láthatólag fölolvadván. Mit kivánsz érte? Négyszáz zechint. A khánnak százat sem fizettél, ez iszonyú nyereség volna oly rövid időre viszonzá alkudólag Bogdanu Gyurka. Ha Stambulba viszem, ezeret is megkapok. Mondá szárazon a kalmár.

Egy-két hónap folyt el a tatárok elűzése óta, s már imitt-amott gyógyulni kezdettek az iszonyú pusztítás csapta sebek; de általánosan még igen láthatók valának gyászos következései: a szegény pórnép kalyibákban, sátorok vagy épen szabad ég alatt tanyázott, hamuba dűlt lakjai mellett, sok helyt a nemességnek sem vala kényelmesebb szállása, de szerencsére az önbizalom már mindenütt megtért, s ez legerősebb reményt adott gyors felüdülésre.

Alig volt az említett társaság együtt, s beszéde tüstént a nap tárgyára, az iszonyú tatárokra, fordult. A harangozó említé őket legelőször, mondván, mi félelemmel tekint ő ki minden nap a toronymagasságból Erdély felé, mert perczenkint előrohanhatnak azon kegyetlen seregek veszélyt hozva édes városukra.

A hátul álló huszárok útjokat akarták állni, de a futók a lovak hasa alatt kúsztak tovább, mikor a lovasok közéjük vagdostak. Az iszonyú zavarban az ágyúslovak nekivadultak s csaknem az egész üteg hanyatt-homlok a mélységbe zuhant. Az ütegparancsnok legázolva, véresen feküdt egy tölténykocsi mellett.

Azonban a lakáshoz érve, egyszerre az a megdöbbentő kérdés merült föl benne: mivel lépjen be Holcsi irodájába. A fiatal hölgyekről nem tudakozódhatott, s más hirtelenében nem jutott eszébe. A birtokról kellett vele valamit beszélni. De mit? Egyszerre iszonyú zavarba jött, és habozva állt az ajtó előtt.

Oh, mily irtózatosan hatott ez a vallomás, s mily iszonyú tudat volt, hogy Dózia létezését ő ismertette meg vele, ő mutatta meg annak fényképét, ő hívta föl figyelmét annak szépségére!... Irtóztató, végzetes tévedés!