United States or Mayotte ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azt nem lehet tagadni, nevelését egy elsőrangu intézetben nyerte, hol kitünő tanárok voltak s úgy látszik, kedvvel tanult. És ki fedezte költségeit, mert az olyan intézet sokba kerül? Én neveltettem, viszonzá uj zavarral Esztheyné, kinek igen kellemetlen volt ez a kérdezősködés. Úgy mamának valami összeköttetésben kellett velük lenni, mondá bizonyos konoksággal a leányka, mi nem volt szokása.
Harmadnapra érkezett haza, jó kedvvel, sugárzó arczczal, de útjáról akkor sem szólt senkinek, s Manó türelmetlen kérdéseire csak annyit felelt, hogy várja be az eseményeket. Két hét múlva ritka vendége volt a kastélynak, a plébános, kit Klára távozása óta nem láttak itt. Sándor után kérdezősködött s egyenesen szobájába ment, miután hallotta, hogy itthon van.
Az ebédhez átöltözni már nincs idő, csak a kalapomat teszem le. Mit mondtál a grófnak? Hogy sétálni ment, szabad levegőt szívni, mert főfájása van, de ő rossz kedvvel kiáltott föl: ebben az időben! Azzal távozott s azt hiszem, a szalonban várakozik méltóságodra. Tégy úgy, Ernesztine, a hogy mondtam.
A főbb dolog, hogy magamról is lerázzam az adósságokat. Ez is meg fog történni Isten segítségével, egy esztendő alatt. A legfőbb dolog pedig az, hogy vőm uram, a gróf úr, ne csináljon több adósságot. Legyen nyugodt, öreg! Leszek nyugodt, ha követi tanácsaimat. Halljuk azokat a tanácsokat! kiáltott a fiatal gróf, jó kedvvel. A ki annyit fizet értünk, megérdemli, hogy tanácsait is meghallgassuk.
Klára semmit sem sejtett e merész vágyakból s nyugodtan és jó kedvvel folytatta tovább a látogatások egyhangú robotmunkáját. Azt sem vette észre, férje mily kínos figyelemmel kiséri minden házban szeme tekintetét, mint vizsgálja a férfiak arczát, kikkel találkoznak, mint lesi szavaikat s kész hallgatózni is, ha azt sejti, hogy valamely félrevonult csoportban rólok beszélnek.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
Most térjünk a várba megvizsgálni, mily kedvvel fogadtaték ottan Pintye Gregor reggeli üdvözlése.
Láttad a szép leányt, kit az ügyvéd tegnap megszöktetett előlünk? Előhoztad-e, hogy meg akarjuk őket látogatni? stb. kérdezték sorban egymásután tőle, ki nem valami különös jó kedvvel érkezett vissza s egyhangú és rövid feleleteket adott. Csupán a háziúr nem szólt semmit.
Úr az ember a városban. Szivart vett, bőrszivart, továbbá szivart-szívó szopókát, a szivart a szopókába, a szopókát a szájába tette, fújta a füstöt, ha jött s megint csak pályázott. Közben néhol be-betért némi italra, azt ki is fizette tökéletes tisztességgel és egyre jobb kedvvel pályázott tovább. Járt-kelt mindenfelé.
Erre igazán nem tudnék felelni, de negyven éve vagyok ez uri háznál, s ily hosszú idő alatt sokat lát és tapasztal az ember. És képzel! jegyzé meg erőltetett mosolylyal Esztheyné, mialatt elhagyván helyét a tükör előtt, öltözködéshez kezdett, s nagyon jó kedvvel lépett a társalgóterembe, hol férjét, Oroszlayt és fiát már együtt találta.
A Nap Szava
Mások Keresik