United States or San Marino ? Vote for the TOP Country of the Week !
A plébános ezt nem tudta s leereszkedő, pártfogó nyájassággal viselte magát Atlasz úr iránt, kitől hivatalos minőségében mereven visszahúzódott s pénzét csak úgy fogadta el, ha Sándor kezén keresztül jutott hozzá.
Végre föltekintett s komoran kérdé: Miért nem mondták meg ezt nekem az esküvő előtt? Mit mondtak volna meg? kiáltott a plébános föllobbanva. Az önérzetes nő köteles megvallani leendő férjének, ha folt van multján, ha tévedés emléke nyomja lelkét. De mi volt itt megvallani való? Vagy talán nem hisz szavamnak, nem tartja ártatlannak Klárát?
Csak az nem tetszett neki, hogy atyja, a mint levelében írta, a plébános vendége lesz a néhány napra, melyet itt fog tölteni. Miért nem száll hozzánk? kérdé férjétől. Nincs-e nálunk sokkal több kényelem, s nem volt-e hosszú ideig e kastély lakója, mikor még semmi kapocs sem csatolta hozzá? Akkor jól érezte itt magát, s most, mikor leányához jöhetne, idegen házban keres lakást. Mit jelent ez?
Mondd azt: az Úristen megáldotta fáradságunkat ez jól hangzik és a plébános úrnak is tetszeni fog. Így fogom mondani, felelt alázatosan az öreg asszonyság. Te nagyon szépen tudsz beszélni, s én szeretném, ha mindig te tanítanál engem. Utánozz hát engem, viszonzá Atlasz úr, kit ismét egészen kiengesztelt nejének elismerése. Gondolom, elég szépen tudok beszélni, de még sem olyan szépen, mint fiaim.
Ugyanabba a fogadóba szálltak, hol Boglár Kálmán lakott leányával. A főpinczér, ki mint régi ismerősét üdvözölte a plébánost, kérdezősködésére azt válaszolta, hogy Boglár úr Bogdán kanonoknál ebédelt s még nem tért haza. A kisasszony itthon maradt, szobájába vitette az ebédet s most ott van. Mintha csak mi rendeztük volna el az egész helyzetet, szólt a plébános Sándorhoz.
A házasság megtörtént, teljes érvényességgel, az illetékes plébános és két tanú jelenlétében. Menyegzői lakoma nem volt. A házasélet boldogsága három hónap alatt sírba dönté feledhetetlen Volkán Ádámunkat s gyászos özvegyét keserű fájdalomban s ingó és ingatlan javainak birtokában hagyá hátra e siralom völgyében. Általános örökös? kérdé Atlasz úr nagy tisztelettel.
A plébános szó nélkül meghajtotta fejét és eltávozott a szobából. A szegény öreg asszonyság halála épen olyan csendes, szelid, zajtalan volt, mint egész élete. Mindig az volt törekvése, hogy minél kevesebb alkalmatlanságot okozzon másoknak és ne legyen útjában senkinek. Úgy halt meg csöndesen, félénken panasz nélkül, párnája alá vetve könnyeit, szívébe temetve aggodalmait.
Nem hiszem, hogy ez életben valaha találkozhatnék vele. Azóta, a mint tudom, tönkre ment, elzüllött, elaljasodott. Régi ismerősei egészen elvesztették szem elől, csak néha-néha jön felőle valami hír, hogy közönséges kalandor lett s egészen elmerült a fővárosi társadalom posványába. Mi a neve? ismétlé Sándor, türelmetlenül. Lándsa Jenő, felelt a plébános.
Sándor egy ideig gondolkozva nézett a plébános arczára, aztán örömmel, mintha nagy fölfedezést tett volna, fölkiáltott. Nem mint jegyesemet, hanem mint nőmet vezetném eléje. Akármit tenne az első pillanat meglepetésében, Klárát többé nem riaszthatná vissza, és sokkal jobban szeret, hogy később bele ne nyugodnék a meg nem változtatható ténybe. Csak az a kérdés, lehetséges-e a titkos házasság?
A leányom, az Eveline grófné, meg a Manó fiam, meg a Góg Ferencz uraság Micsoda! kiáltott a plébános, most igazán haragra lobbanva. Még ennek is megmutatta a levelet? Miért ne mutattam volna meg? A Góg Ferencz olyan, mintha volna rokonunk és nagybátyja Sándornak, mert a húga, a szép gazdag özvegy, szeretett volna Sándor felesége lenni, bár lett volna, tevé hozzá Atlasz úr daczosan.
A Nap Szava
Mások Keresik